Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka V/1199
Az 1726-ban született Inkey Boldizsár apja, Inkey János nyert királyi adományt az előnevét adó Paliinra.4 Zala vármegye közigazgatásában több mint egy évtizedig komoly szerepet játszott, előbb szolgabíró, majd 1732-ig, közel egy évtizeden át alispán volt, és a királyi tanácsosi címet 1735-ben nyerte el. Két fia közül az idősebb, Gáspár, a család iharosberényi ágának alapítója, katonai pályára lépett, végigharcolta a Habsburg-dinasztia korszakbeli háborúit, és 1772-ben tábornokká léptették elő. A kisebbik fiú, Boldizsár, fiatal koráról, iskoláztatásáról jelenleg nincsenek adataink, de jogi előképzettséggel mindenképpen kellett rendelkeznie, hiszen 1754. november 11-étől 1757. augusztus 17-ig Zala vármegye másodalispánja volt, ezt követően közel egy évig első alispán, majd 1758. január 7-étől 1761. október 26-ig ismét a másodalispáni posztot töltötte be.5 Összesen négyszer házasodott. Első felesége Szalapataki Nagy Júlia volt, míg második felesége, az 1772-ben meghalt Ürményi Katalin, Ürményi István kancelláriai tanácsos leánya. Ebben az időszakban egyébként a háztartás gondjait Zsófia leánya vállalta, amint erről fennmaradt számadásai is vallanak.1 6 Harmadik felesége az 1787-ben meghalt Fületinczi Kelcz Eleonóra, negyedik felesége pedig Hojer Magdaléna volt. Inkey Boldizsár 1792-ben bekövetkezett halálakor az inventárium szerint az első feleségtől született „törvényes idejű öregbik testvér", Imre (1753-1813) felügyelete alatt maradt Menyhárt, Ádám, Ferenc, János, Boldizsár és Jozefa, méghozzá az örökhagyó végrendelete értelmében „számadásnak terhe nélkül". Inkey Boldizsárt egyébként a Nagykanizsa határában lévő, a pallini úton emelt kápolnában temették el, mégpedig — miként nyomtatásban közreadott halotti beszéde címében is olvasható — 1792. április 18-án.7 Inkey Boldizsár apai örökségét vásárlások és házasságok révén egyaránt gyarapította. 1790. évi végrendelete szerint, amelyhez röviddel halála előtt 1792. január 20-án további kiegészítést fűzött, birtokperek, zálogba vétel és inscriptio révén saját számításai szerint ő maga 450 000 forint (továbbiakban: ft) értékben szerzett javakat.8 Ezek közül kiemelkedett a Kőrös megyei raszinyai uradalom, amelyet zálogképpen igen magas összegért, 110 000 ft-ért szerzett 4 Inkey János, Zala vármegye szolgabírája a „pallini" előnevet az 1724. december l-jén kelt királyi oklevél alapján kapta. Illésy János - Pettkó Béla: A királyi könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség czim, czimer, előnév és honosság adományozásának 1527-1867. Bp. 1895. 95. 5 Forrás: www.zml.hu. A megyei és járási tisztségviselők, illetve tisztviselők szolgálati idejének adatbázisa, 1138-2004. Szerk. Molnár András. Összeáll. Pintyőke Gábor. Az adatokat összegyűjtötte is frissítette Kapiller Imre (1750-1810). 6 Bátorfi Lajos: Sophiae Inkey. Perceptio és Erogatio Laistroma de anno 1771 e. respective 1772. Adatok Zala Megye Történetéhez 2. (1876. 5. sz.) 312-317. 7 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. H-K. Pest 1859. 245. A család különböző ágait részletes születési és halálozási adatokkal 1. Gudenus József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I. A-J. Bp. 1990. 591-596, Károlyi Attila: Inkey breviárium. A pallini nemes és báró Inkey család leszármazása, életrajzi adatokkal. H. n. 2001. 59-61. Házasságaival kapcsolatban a halotti beszéd is részletekkel szolgál: Hajas István: Keresztény filosofus, avagy az Urban, B. Aszszony havának 21. napján, M.DCCXCII. esztendőben, életének LXVIII-dikában boldogul ki-múlt Tekintetes, Nemes, Nemzetes, és Vitézlő Pallini Inkei Boldisár urnak TT. NN. Szala, Vas, Somogy és Körösd vár-megyék elsőbb tábla birájának ditső emlékezete, mellyet Halotti Tisztségét gyászos szívvel illő sok Fő-Uri, és Köz-Rendeknek N.Kanisán Sz. György Havának 18. napján, azon Esztendőben, méllységes tisztelettel eleikbe terjesztett Hajas István weszprémi plébánus és v. esperes. Veszprém 1792. 35-40. 8 Inkey Boldizsár végrendeletét Bátorfi Lajos nyomán újból közreadta: Károlyi A. : Inkey breviárium i. m. 39-58.
