Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
mi költségvetést. Birkenstock kijelenti, hogy a tudomány nemzetközi mércével is jelentős áru, amelyet a lehető legnagyobb haszonnal kell értékesíteni. Ehhez az államnak kötelessége minden segítséget megadni az adott város számára.116 Ezek elérésével rögtön megszűnne Ausztria kóros elzártsága az európai könyvektől, tudományos eredményektől. Igaz, ehhez egyszerűsíteni kell a cenzúra eljárásán és csökkenteni vagy egyenesen el kellene törölni a külföldi könyveket sújtó vámtételeket. Ezek ugyanis nem luxuscikkek, hanem a tudósok számára nélkülözhetetlen munkaeszközök, az állam számára pedig a jövőbeni fejlődés zálogai. Ennek kapcsán megjegyzi, hogy nemcsak a külföldi tudós művekhez nehéz hozzájutni, hanem az egyszerűbb, hazai kötetek ára is magas. A könyv Birkenstock szerint az utóbbi évtizedekben elsősorban a könyvkötők és -kiadók üzérkedésének, s csak ezután a műveltség terjesztésének a segédeszközei lettek. Ezeket az anomáliákat súlyosbítja a könyvtárak állapota. Az egyházi és a felsőbb iskolai állományok egyaránt rendezetlenek, a gyűjtemények nem rendelkeznek áttekinthető és teljes katalógusokkal, a nyilvánosság elől pedig gyakorlatilag teljesen elzártak. A könyvtári személyzet általában sem nagysága, sem szakmai felkészültsége, sem pedig szorgalma alapján nem felel meg a kor elvárásainak. A könyvtári viszonyokat hűen tükrözi, hogy a külföldön már jó színvonalon művelt könyvtártudomány a Habsburg Birodalomban egyáltalán nem ismert.117 b. Az állami oktatáspolitika mozgástere Nem meglepő, hogy az évtizedekig az államigazgatás legfontosabb hivatalaiban szolgált Birkenstock is meg volt győződve róla: az oktatás legfontosabb funkciója az állam szolgálata, és így az államnak jogai és kötelességei is vannak ezen a téren. Az ember szerinte szánalmas, gyenge, a természetnek és a társadalomnak egyaránt kiszolgáltatott egyedként születik, és nevelés hiányában ilyen is marad. Szellemi és testi képességeit csakis a nevelés fejlesztheti. Azt pedig úgy kell megszervezni, hogy ne csak az ő saját érdekeit szolgálja, hanem az egy államban összpontosuló közösség tagjaként az élet magasabb rendű céljait is elérhesse általa. A nyers, még tanulatlan ifjak megfelelő ismeretekkel és készségekkel való felruházása az állam joga, hiszen az e nélkül egy-két generáción belül sivataggá válna, majd elpusztulna. Kiemeli, hogy a nevelés létjogosultságát az ókortól kezdve egyetlen nagy gondolkodó sem vonta kétségbe. Az ész és a tapasztalat mindig mindenhol nagy szerepet játszott. Ahol ezzel szemben az oktatás háttérbe szorult, ott a történelemben mindig gyorsan bomlásnak indultak az erkölcsök, és a pusztulás útjára léptek a birodalmak.118 A szerző többször is ostorozza kora oktatási intézményeinek hibáit és hiányosságait. Ezeket a súlyos kifogásokat éppen úgy az állami hasznosság szempontjából fogalmazta meg, mint ahogyan reformterveinek legfőbb elemeit is ennek rendelte alá - legyen szó akár a tanárképzés megszervezéséről, a minőségi 116 Uo. 17-18. 117 Uo. 24-25. 118 Uo. 5-6.
