Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
szabályozása mellett döntött, amely nem hozott éles fordulatot az osztrák gimnázium történetében. Sőt, ennek köszönhetően 1804-ig egy teljes generáció a jezsuitákéhoz sok tekintetben hasonló piarista elvek szerint tanulhatott.2 5 Ebből az időből fontosabb fejlemény, hogy a modern oktatási rendszer egyik alapvető feltételének kialakításaként intézményesítették a lehetőséget a primer és a szekunder szektor közötti átmenetre. Ez az egységes elvek szerinti gimnáziumi felvételi bevezetésével, valamint a normaiskola és a gimnázium közötti kapcsolat szabályozásával vált valóra.2 6 Ám ez a folyamat ezen a ponton meg is szakadt: a minta-népiskolák szúk körén kívül az összes többi kisiskolából való továbblépés szabályozatlan maradt az egész korszakban.2 7 Említettük, hogy II. József uralkodása különösen a gimnáziumok számára bizonyult fekete időszaknak. A tandíj leginkább középfokon okozott drasztikus létszámcsökkenést, valamint gimnáziumok sorát is bezárta a császár — mindezeket utódja viszonylag gyorsan korrigálni tudta.2 8 Miközben a gimnáziumok különböző súlyú ügyei (a közvetítendő műveltség jellege és célja, új tankönyvek elbírálása, a fegyelmi viszonyok szabályozása, gazdasági kérdések, a szünidő meghatározása stb.) folyamatosan az éppen illetékes bizottság napirendjén szerepeltek, a szektor átfogó szabályozására 1804-ig nem került sor.29 Ekkor — többéves, hektikus vitasorozat végén — a szintén piarista Franz Innozenz Lang30 tanterve lépett életbe. A számos innovatív elemet hordozó, de a reáltárgyak arányának növekedésében vagy a humán jellegű tárgyak térvesztésében korántsem radikális tanterv legfontosabb újítása a szaktanári rendszer bevezetése volt. szellemiségét. Marxot II. József egy főpapi tisztség megajánlásával távolította el a tanügyek közeléből. Addig azonban a részletes tantervi utasítások, valamint tankönyvek kidolgozásával, felülvizsgálatával az egyik legfontosabb szereplője maradt az oktatáspolitikának. Marx — visszavonulását követően, közvetett hatást gyakorolva is — a tradicionális oktatáspolitikai csoport legfőbb hivatkozási pontja maradt. 25 [Anonymischer Plan] An die Extraordin. Hof-Commission unter Praesidio sr. Excellenz Gr. Hatzfeld, d. 9ten 7bris 1775. Közli: Karl Schrauf: Des E Gratian Marx ursprünglicher Entwurf für die Reform der österreichischen Gymnasien von 7. Juli 1775. Mitteilungen der Gesellschaft für deutsche Erziehungs- und Schulgeschichte 6. (1896) 122-150. 26 Grimm, G.: Elitäre Bildungsinstitution i. m. 95-100. 27 A kérdés nem pusztán technikai vagy szakmai jellegű, hiszen itt annak a polémiának az eldöntéséről volt szó, hogy a gimnázium milyen funkciónak feleljen meg inkább, az elitképzésnek vagy a polgári nevelésnek. Ezen a helyzeten valamelyest változtatott, hogy a Hauptschule harmadik osztálya fokozatosan vált gimnáziumi előkészítő osztállyá. Ez különösen a századforduló után vált egyre jellemzőbbé, amikor a gimnáziumi felvételin már csak némettudásáról kellett számot adniuk a gyerekeknek, a latinról nem. Helmut Engelbrecht: Das österreichische Gymnasium zwischen 1790 und 1848. In: Österreichische Bildungs- und Schulgeschichte von der Aufklärung bis zum Liberalismus. Hg. Gerda Mraz. Eisenstadt 1974. 102-103. 28 Engelbrecht, H.: Geschichte i. m. 118-129. 29 Noha a Studien-Revisions-Hofkommission folyamatosan és aprólékos részletességgel tárgyalta a gimnáziumok ügyét és egy átfogó felirat megfogalmazásáig is eljutott, munkája végül komolyabb eredmény nélkül zárult. Wotke, K.: Die von der Studien-Revisions-Hofkommission i. m. 65-93. 30 Franz Innozenz Lang (1752-1836) piarista szerzetes, a piarista iskolák prefektusa. A századfordulón került az oktatáspolitikai szervek közelébe. Már a 18. század legvégén készített egy gimnáziumi tervet, de annak újításait jelentősen korlátozva, a marxi koncepcióhoz közelítve tudta csak elfogadtatni 1804-ben.
