Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83
mány) alakult, melynek tagjai között 17 lelkész, 54 régi birtokos, 12 iparűző és 82 volt jobbágy kapott helyet. Ha azonban összeadjuk a számokat 165 főjön ki, így a forrás nem túl megbízható, de a foglalkozási arányokat valószínűleg jól mutatja. A Közlönyben megjelent 1848. május végi jelentés az egyszerű nép földesurakkal szembeni bizalmatlanságáról számolt be, mind a jobbágyfelszabadítást és a földek átadását illetően, mind a nemzetőrség majdani felhasználásával kapcsolatban. Ezenkívül a régi félelmek és beidegződések továbbélését mutatta, hogy a rendes katonaságba történő besorozástól, valamint az urak összejátszásától a „jó királlyal" és népével szemben tartottak a leginkább a helyiek. Amellett, hogy a megye ezüstpénzhiánnyal is küzdött, a nyugalmat egyedül a június 20-i képviselőválasztás zavarta meg.11 6 Nyár végén, 1848. augusztus 24-én István nádor és Szemere belügyminiszter kinevezte Mihályi Gábort, Máramaros vármegye román származású országgyűlési képviselőjét a magyarországi román és ruszin nemzetiségek által lakott törvényhatóságok, azaz Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung, Szatmár, Közép-Szolnok, Kővár-vidék és Kraszna megyék, valamint a 17. (2. román) határőrezred királyi biztosává. Feladata a nemzetiségi lakosság felvilágosítása és a békét veszélyeztetők elleni határozott fellépés volt. Szemere belügyminiszter külön utasításban szabta meg Mihályi számára, hogy a nép jogos sérelmeit orvosolja, de szükség esetén lépjen fel határozottan. Céljai számára lehetőleg nyerje meg a görögkeleti papság, valamint a határőrezred néhány tisztjének támogatását.11 7 Mindez arra utalt, hogy a kormány tartott az eddig nagyobb megmozdulásokat nem szervező, de a közeli Észak-Erdélyben állomásozó román határőrök által bujtogatott helyi nemzetiségi lakosság esetleges lázadásától. Nem véletlenül. A szeptemberben meginduló horvát támadás és az udvarral történő október eleji végleges szakítás nyomán hamarosan Máramaros megye déli részén is fellángoltak a harcok. A munkácsi vár október végi biztosítása után Északkelet-Magyarország vármegyéinek hamarosan a galíciai császári csapatokkal szembeni határvédelemre kellett berendezkedniük, területük pedig a szabadságharc egyik mellékhadszínterévé vált. 116 Pesti Hírlap (29.) 1848. ápr. 14. 330, (92.) 1848. jún. 27. 592-593, Közlöny, Hivatalos lap. (2.) 1848. jún. 9. 7. 11 ' Hermann R.: A kormánybiztosi rendszer i. m. 35. és Szőcs Sebestyén: A kormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban. Bp. 1972. 174-176.
