Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3

berekből, melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, mely a külső világban van".1

3

Ez a karika hasonló a szeretet kötelékéhez, amely Schillernél láncként fogja össze a természetet. Aki széttöri bűnös, és tragédiát okoz.1

4

Kazinczy már-már gyűlölte azt, aki nem kapcsolódott be a szeretet — magántársasági kultúrájának — láncába, mint Batsányi Jánost,1

5

vagy aki kiszakította magát a láncból, mint Döbrentei Gábort. A magántársaságban a szabadkőművesek formális titka informális titokként élt. „Jót és jól, ebben áll a nagy titok" — vallotta Kazinczy, egyszerre fellebbentve a fátylat és elleplezve, hogy mit is jelenthet a jó és jól, aminek kultusza összetartott. A szimbólumélmény is — rítus nélkül — élt és hatott. „... szörnyölőknek szörnyölő fia" — írta Berzsenyi ifjabb Wesselényi Miklósról CDöbrentei Gáborhoz), és ezt igazán az értette, aki ismerte a szabadkőműves alkotmány jelszónak beillő zárómondatát. Ez csengett vissza idősebb Wesselényi Miklósnak a diétái elnökhöz intézett szavaiból: „...engemet József császár szenvedni megtanított, de félni nem."1

6

Anekdota ez, de történelemformáló anekdota. És még inkább az volt a szabadkőműves szolidaritás továbbélése. A szabadkőműves Bánffy György, erdélyi gubernátor és Teleki Sámuel kancellár elaltatják az erdélyi jakobinusok után való nyomozást. Aztán Wesselényi, aki bajba kerülhetett volna, ha nem szakad meg a nyomozás, szinte tüntetően karolta fel a börtönből kilépő Kazinczyt,1

7

akit más korábbi testvérek, mint Széchényi Ferenc is, tüntetően kerültek. Ha hagyományos előítéletek szellemében jelölnénk Kazinczy helyét a magyar magántársasági demokratikus kultúrában, azt mondhatnák, hogy „diktátora" volt annak. Csakhogy legfeljebb diktatúra nélküli diktátor. Valójában az ízlés prófétája volt, az ízlésnek, amely — Dilthey szerint — az irodalomban olyan jelentőségre tett szert, mint a filozófiában a módszer.1

8

Az ízlés kultusz az én-kultúrával párosult, aminek lényege az önkifejezés és az önmeghatározás szabadsága, az altruizmus és önérdek érvényesítés politikai gazdaságtana jegyében az egyén feltárulkozott, hogy cserébe megnyerje a társadalom bizalmát. Ehhez kellett az ízlés. így aki — hangoztatta Herder a Kalligonéban — „a nép ízlését javítja, az emberiség jótevője".19

A magántársasági demokratikus kultúra a kor antropológiai forradalmának biztosított keretet, mely forradalom, mint minden forradalom, filozófiai alapokra épült. Ma már egyre inkább úgy látjuk, hogy Kis Jánosnak nem egészen volt igaza, amikor így panaszkodott: „A filozófia pedig, s különösen annak speculativus része éppen olyan esméretlen sziget, melybe eddig egy magyar író sem mert kiszállani." Es így „a magyar helikon más tudós nemzetekéhez hasonlítva, olyan amilyen a tavasz kezdetével szokott lenni egy szomorú erdő, ahol még csak alig 13

Kazinczy Ferenc levelezése. I. Szerk. Váczy János. Bp., 1890. 53. 14 Rüdiger Safranski: Schiller oder Die Erfindung des Deutschen Idealismus. Wien, 2004. 85-87, 225-227. 15

Miskolczy Ambrus: Termékeny haragvások avagy a Szabadság-óda „rejtélye". Holmi, 2007. 2. sz. 145-167. 16

Kemény Zsigmond: Tanulmányai. I. Pest, 1870. 35. 17

Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp, 1965. 24-25. 18

[Wilhelm] Dilthey: Élmény és költészet. Ford. Várkonyi Hildebrand. Bp, 1925. 16. 19 Johann Gottfried Herder: Werke. VIII. Szerk. Hans Dietrich Irmscher. Frankfurt am Main, 1998. 842.