Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163

szakember elnöklete alatt működhetett.6 Bár a mindössze néhány fős testület semmiképpen nem feleltethető meg a mai oktatási minisztériumnak, tevékenységi köre és hatósági jogosultsága megalapozta a 19. század második felében állandósuló szakminisztériumi apparátus ténykedését.7

Szerteágazó tevékenysége révén — az uralkodó habitusától is függően — komoly jelentőségre tett szert a napi ügymenet biztosításában és a hosszú távú tervezetek mérlegelésében, kiérlelésében egyaránt. Főként e bizottságnak köszönhetően az 1774/75. tanévtől egy egységes, háromszintű, állami iskolafelügyeleti rendszer alakult ki. Ez a normaiskolák,8

a gimnáziumok, líceumok és az egyetemek szintjén érvényesült, de csak korlátozottan terjedt ki a falusi kisiskolákra. A korszakban a legfőbb oktatási testület neve és ezzel párhuzamosan a rá kiosztott feladat többször is változott. II. Lipót tanügyi kérdésekben is szakított bátyja politikájával, és ez előbb a Studieneim'ichtungskommission9

megalakításához és az Udvari Tanulmányi Bizottság nem hivatalos lefokozásához, majd az utóbbi szervezet feloszlatásához vezetett. E két lépcsőben végrehajtott váltás az egész oktatásirányítás jog- és feladatkörének átstrukturálódásával járt. Az uralkodó ugyanis egy többszintű korporativ önigazgatás lehetőségét teremtette meg a tanárok részére. A szakmai autonómia jegyében tartományonként hat tanári gyűlés (Lehrerversammlung) szerveződhetett.10

A tanárok így saját tananyagaikról, tankönyveikről, tanítási és fegyelmezési módszereikről, a vizsgákról, alapítványaikról tárgyalhattak volna — többnyire véleményezési és javaslattételi jogkörrel —, és saját tudományos lapot adhattak volna közre. A szabályos időközönként ülésező testületek felügyeleti szervének a független szakemberekből, tanárokból álló, az egyetemi rektor elnökölte tanulmányi konferenciát, a Studienkonseßt jelölték ki. Ennek lett volna a feladata a tanári határozatok és az általános oktatáspolitikai célok összehangolása.11 1797-ben azonban ismét gyökeres fordulat következett be. Ekkor, hosszas előkészületek után II. (I.) Ferenc császár a három évvel korábban általa alapított Studien-Revisions-Hofkommissiont bízta meg a tanügyek szervezésével — a testület nevével is jelezve az évtizeddel korábbi állapotok revíziójára vonatkozó terveit.12

Majd látni fogjuk, hogy ekkor ismét vezető szerephez jutottak a 6 Az Udvari Tanulmányi Bizottság megalakítása nem egyedülálló fejlemény, hanem egy tudatos folyamat szerves része volt, amely beleillett az összbirodalmi központi hivatalok létesítésének sorozatába. 1774-től Franz Anton Kressel von Gualtenberg (1720-1801) volt a testület elnöke. Wolfgang Brezinka: Pädagogik in Österreich. Die Geschichte des Faches an den Universitäten vom 18. bis zum Ende des 20. Jahrhunderts. Bd. 1. Wien 2000. 6-10. 7 A Studienhofkommission az iskolai élet minden területére vonatkozó kérdésben koncepciókat dolgozott ki, vitatkozott róluk, állást foglalt és előkészítette az uralkodói rendeleteket, miközben az alsóbb két (tartományi és körzeti) igazgatási szint egyre kiterjedtebb tanügyi hivatalainak munkáját felügyelte, jelentéseiket feldolgozta. 8 Normalschule. Felsőbb elemi iskola vagy minta-népiskola. 9 Talán Tanügy-szervező Bizottságként a legszerencsésebb fordítani az elnevezést — ez utal ugyanis a leginkább a II. Lipót által követett logikára, a teljes újragondolás szellemiségére. 10

Egy-egy gyűlés állt a normaiskolai és a gimnáziumi tanárok képviselőinek, valamint az egyetem négy kara professzorainak a rendelkezésére. 11

Ez nem feltétlenül jelentette a szakmai önrendelkezés szerves, kétszintű rendszerét. Sőt, több kérdésben is alapvető elvi ellentét volt a két testület között. Adler, S.: Die Unterrichtsverfassung i. m. 34-60. 12 Karl Wotke: Die von der Studien-Revisions-Hofkommission (1797-1799) vorgeschlagene Reform der österreichischen Gymnasium. Wien-Leipzig 1915. VII-XX.