Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
Szentlőrinc helyzete sok tekintetben megegyezett Beremendével. A 17. században még unitáriusok lakta település a Breuner család birtokába került, és Csonkamindszentről illetve Helesfáról próbálták pasztorálni, mivel nem volt plébániának alkalmas épülete.175 A falu határában álló középkori temploma üresen állt, a körülötte levő temetőt is a kacsótaiak használták.17 6 Az új templomot Breuner Izabella Barbara Mária építtette fel a pécsi káptalan telkén engedély nélkül, ezért a püspök és a káptalan együttesen tiltakozott az eljárás ellen. Nem is voltak hajlandóak a templom felszentelésére, ezt végül Luca di Natale belgrádi püspök végezte el.177 Pedig a grófnő gazdagon ellátta a templomot liturgikus felszereléssel, és bőkezűsége szinte példátlan volt ezekben az években.17 8 Nem is nevezett ki plébánost Nesselrode püspök, csupán 1720 augusztusában érkezett meg a településre Kumáni György, aki három éven át szolgált ezen a helyen. A plébánia helyzete majd Kucsera Jakab érkezésével vált igazán stabillá, akit Bakics Gábor általános helynök nevezett ki, és 1745-ben bekövetkezett haláláig dolgozott Szentlőrincen.179 1720-tól kezdve a plébániaalapítások intenzitása felgyorsult. Majd minden évben két-három új anyaegyház jött létre. Ennek okai között egyaránt szerepelt az ekkor virágkorát élő német telepítés és a spontán migráció. Közös jellemzőjük volt az építkezés,18 0 a hívek nagymértékű szerepvállalása,18 1 és az állandó plébános megszerzésére való törekvés. Ez utóbbira a közbiztonság állapota miatt volt nagy szükség. Závod esetében jegyezték meg 1729-ben, hogy a Hőgyészről átjáró plébános nehezen tudta ellátni a feladatát.18 2 Ugyanez volt a helyzet a Tolna megyei Udvarinál, amelynek pasztorálása a pincehelyi plébános feladata volt, ám az út veszélyessége miatt ritkán járt ki.18 3 Emiatt a helyben lakó plébános, azaz a plébániai rang megszerzése különösen fontos volt a közösségek számára. Ez Baranyában, az aprófalvas településszerkezet miatt kardinális kérdés volt, de már a kezdeti évtizedekben is nehéz volt olyan falunak eljutni a plébánia rangjára, amely korábban nem volt az.18 4 Tolnában az egyes plébániákhoz nem, vagy csak egy-két filia tartozott, itt az egyházszervezés a településhálózat reorganizációjával együtt haladt. Ekkortól a püspökség is nagyobb hangsúlyt fektetett a plébánosok kinevezésére, és a jogi formulák mind 175 Timár Gy.: Patrocíniumok Baranya i. m. 181. 176 Merényi F. : Domsics i. m. 62. 177 Uo. 178 Uo. 63, valamint Canonica Visitatio 1738-1742. i. m. 60. 179 Brüsztle, J.: Recensio i. m. IV 635-636. 180 A templomépítések katalógusszerű felsorolását 1. Horváth I : A török utáni i. m. 95-97. 181 Az 1733. évi összeírásokban gyakran feltüntették, hogy ki mennyi pénzt áldozott a templomra és a liturgikus felszerelésre. Ebből kiderül, hogy térségünkben ezekben az években nem beszélhetünk kizárólag a nagybirtokosok szerepéről a barokk újjáépítésben, hiszen a közösségek állták a költségek jelentős részét. A katolikus infrastruktúra kiépítésének motoija tehát a közösség áldozatvállalása volt. Ennek részletesebb elemzését ugyancsak egy későbbi tanulmányban tervezzük. 182 „Ecclesia haec adjuncta est Hőgyésziensi, cuius loci parocho incumbit spirituálé ministrare, sed ob distanciam loci non sine multis defectibus..." PPL Canonica Visitatio, 1729. Tolna megye, 21. 183 „Communitas haec in spiritualibus adjecta est ecclesiae Pinczheliensi, cui tamen tam procul excurrere molestum, ac saepe etiam periculosum." Uo. 39. 184 A települések közötti rivalizálásra 1. Köblény esetét. Borsy Judit: Köblény története a 18-19. században. In: Köblény évszázadai. Szerk. Ódor Imre. Köblény 2001. 64-72.
