Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
1634. április 24-én papi gyűlést hívott össze, ahol kihirdették az előző évi nagyszombati zsinat határozatait.7 3 Ezzel a Tridentinum egy újabb jelentős követelménye, az egyházmegyei zsinat megtartása valósult meg az egyházmegyében, igaz nem a püspök vezetésével, és nem rendszeresen, hiszen a következő gyűlésre csupán 1714-ben került sor. Egy további újdonságról is kell szólnunk, ez pedig a püspöki vizitációk kötelezettsége, amely szintén a Tridenti Zsinat határozatai között szerepelt. Ennek lényege, hogy a püspöknek rendszeresen végig kell látogatni a rábízott egyházmegye plébániáit, és tájékozódnia kell azok állapotáról. Erre a 17. században többször is volt példa, ám ennek ellenére nem tekintjük a katolikus megújulás újabb állomásának, ezek ugyanis a Szentszék által támogatott apostoli misszióspüspökök nevéhez fűződtek, így inkább a térség speciális helyzetére vetnek fényt.7 4 A pápai udvar által megbízott misszióspüspökök megjelenése ugyanis komoly hatásköri vitákhoz vezetett a pécsi püspök helynökeiként tevékenykedő jezsuiták és a ferencesek között. Ebből következően a hódoltsági missziók hatósugara csupán az egyházmegye határáig terjedt, a misszióspüspöknek a plébániák feletti joghatóság nem volt, legfeljebb csak bérmáltathatott. E tevékenység miatt a pécsi jezsuiták mégis rá voltak utalva a városban időnként megforduló püspökökre, akik kiszolgáltatták a bérmálás szentségét és pappá szentelték a jezsuita diákokat.7 5 A 17. század folyamán legalább hét alkalommal fordultak meg misszióspüspökök az egyházmegye területén, akiknek a látogatása minden esetben nagy tömegeket vonzott, és számos — hitéletében magára hagyott — embernek szinte az egyedüli kapcsolatot jelentette az egyházzal.7 6 A vizitációkról szóló feljegyzések szerint ezrek éltek a bérmálkozás lehetőségével, és váltak ezen aktus alapján valóban a katolikus egyház tagjává. Ez különösen fontos mozzanat a felekezetszerveződés folyamatában egy olyan közegben, ahol az egyházi infrastruktúra hiánya miatt a falusi népesség körében egy protestáns prédikátor vagy egy katolikus misszionárius felbukkanása ugyanakkora jelentőséggel bírt. Mindezek ellenére e vizitációkat csak áttételesen tarthatjuk számon az egyházmegye kezdeti konszolidációs tényezőiként. A fent vázolt elemek együttes hatására a katolikus vallás már a török hódoltság utolsó évtizedeiben expanzióba kezdett a térségben. A pécsi jezsuita misszió vonzáskörzetében működő plébániákról 17. századi adataink vannak Vázsnok, Vaszar, Mindszent, Hetvehely, Nagyboda, Kővágószőlős, Bicsérd, Hosszúhetény, Hird, Berkesd, Bogád, Szebény, Szekcső, valamint a Drávaszögben fekvő Izsép és Lőcs falvakban.7 7 Ebből kitűnik, hogy a katolikus felekezeti továbbélés színterei a szerzetesi missziók és a licenciátusok által vezetett kontinuus magyar és beköltöző délszláv közösségek voltak, amelyeknek a száma gyorsan nőtt. 1689-ben Baranya ,:t Molnár Antal. Püspökök, barátok, parasztok. Fejezetek a szegedi ferencesek török kori történetéből. (METEM Könyvek 41.) Bp. 2003. 22. 74 A hódoltsági missziószervezésre 1. Molnár Antal e tanulmányban már hivatkozott munkáit, ill. Uő: A katolikus egyház intézményrendszere a hódolt Magyarországon. In: A pécsi egyházmegye a 17-18. században i. m. 7-18. 75 Molnár A.: Jezsuiták i. m. 101. 76 Pontos adatokkal és további szakirodalommal Uo. 77 Molnár A.: Jezsuiták i. m. 204.
