Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123

területén élő közösségek konszolidációjában szerepet játszó, állandó egyházi infrastruktúra megszületésének dinamikáját vizsgáljuk. Nem foglalkozunk külön a püspökökkel, a püspöki központ kiépülésével, a káptalan és az egyházi birtokok újjászervezésével, csak annyiban érintjük ezeket a kérdésköröket, amennyiben kapcsolódik a plébániahálózat reorganizációjának problémájához. Arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy nem lehet egységesen megítélni a Magyar Királyság egyházi viszonyait, hiszen abban jelentős eltérések vannak mind időbeli, mind territoriális tekintetben.4 Az újjászerveződő — vagy újonnan létrejövő — közösségek belső (önszerveződésének megismeréséhez komoly segítséget jelentenek számunkra az egyházi források, illetve a világi források egyházi vonatkozású részei.5

Az ezekből kikristályosodó tudatos társadalomszervező strukturálódás azt bizonyítja számunkra, hogy a közösségek a 18. század első felében erősen igényelték a lokális egyházi struktúrára épülő konszolidációt, és következetesen meg is teremtették ennek feltételrendszerét. A helyi plébános, illetve a plébánost segítő, a helyi hitéletet szervező személyek, valamint a plébániák és a templomalapítások vizsgálata részben választ adhat arra a kérdésünkre, hogy mitől válhatott eredményessé a katolikus megújulás a Dél-Dunántúlon a törökök kiűzése után.6 Ennek során betekintést nyerhetünk a közösségszervezés mechanizmusai, motivációi is. Ahhoz, hogy a katolikus egyház szervezetének stabilizációja a Dél-Dunántúlon megvalósuljon, számos pozitív tényezőnek kellett egyszerre és effektíven működnie, akár tudatos stratégia, akár spontán folyamat részeként.7

A siker kulcsa az állam, a társadalom és az egyház érdekazonossága volt, mindegyik fél a viszonyok konszolidálását tartotta a legfontosabb feladatának, ráadásul az egyes szereplők konszolidációs igénye igen erőteljesen jelentkezett. A visszafoglaló háborúk és a Rákóczi-szabadságharc okozta hektikus, kevéssé kiszámítható viszonyok, illetve a pestis pusztítása jelentősen felerősítették a nyugodt, rendezett közállapotok, viszonyok iránti vágyat, ami nagyban meghatározta a konszolidáció sikerét. Az állam és a vármegyék részéről többek között az adóbevételek rendezése, a közigazgatás kiépítése, a közbiztonság helyreállítása miatt vált fontossá az állandóság biztosítása, a stabilizáció és a konszolidáció. A birto-4 Vö. Wolfgang Reinhard: Zwang zur Konfessionalisierung? Prolegomena zu einer Theorie des konfessionellen Zeitalters. In: Uő: Ausgewählte Abhandlungen. Berlin 1997. 128. 5 Kutatásaink során hangsúlyt fektettünk a vármegyei, az uradalmi, illetve város- és községtörténeti forrásokra (is). 6 A plébános szerepének és pozíciójának vizsgálatára: Werner Freitag: Pfarrer, Kirche und ländliche Gemeinschaft. Das Dekanat Vechta 1400-1803. (Studien zur Regionalgeschichte 11.) Bielefeld 1998.; Uő: Tridentinische Pfarrer und die Kirche im Dorf. Ein Plädoyer für die Beibehaltung der etatischen Perspektive. In: Ländliche Frömmigkeit. Konfessionskulturen und Lebenswelten 1500-1850. Hrsg. Norbert Haag - Sabine Scholtz - Wolfgang Zimmermenn - Dieter R. Bauer. Stuttgart 2002. 83-114.; Rainer Beck: Der Pfarrer und das Dorf. Konformismus und Eigensinn im katholischen Bayern des 17/18. Jahrhunderts. In: Armut, Liebe, Ehre. Studien zur historischen Kulturforschung. Hrsg. Richard van Dülmen. Frankfurt am Main 1988. 107-143. Ez utóbbi sajátos módon közelíti meg a közösség és a plébános viszonyát, leginkább a konfliktusokra, ellentétekre és a papok negatív tulajdonságaira koncentrál. 7 Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: A pécsi egyházmegye plébániahálózatának újjászervezése a 18. század első felében. In: Katolikus megújulás, és a barokk reorganizáció Magyarországon, különös tekintettel a Dél-Dunántúlra (1700-1740). Szerk. Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs - Vértesi Lázár. (Seria Históriáé Dioecesis Quinqueecclesiensis VI.) Pécs 2009. (Megjelenés alatt)