Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
A következő évben ismét több szerzetesrend fordult az országgyűléshez: a pálosok képviseletében Barilovics Lajos magyar tartományfőnök, aki emlékiratában a kollégiumok alapítására vonatkozó korlátozás feloldását kérte; a ciszterciek képviselője, valószínűleg a már említett Szabady Gáspár az egykori birtokok visszaszerzésében folyamodott a rendekhez; végül az obszerváns és a kapucinus ferencesek, akik anyagi segítséget kértek az alsótáblától. A német lovagrend az előző évi visszautasítás dacára ugyancsak a befogadással próbálkozott, ezúttal Esterházy Pál nádor és Keresztély Ágost prímás támogatását bírva. Ebből július 20-án komoly nézeteltérés támadt az alsó- és a felsőtábla között, végül az előbbi ellenállása ismét megbuktatta a lovagrend törekvését. A jezsuiták ügye is újra előkerült, ismét azzal a követeléssel, hogy szakadjanak el az ausztriai rendtartománytól.6 2 A következő évi ülésszakkal kapcsolatban nincs adatunk a szerzetesrendek fellépésére, de az 1712-ben újra összeülő diétán ismét találkozunk küzdelmeikkel. Az uralkodó április 13-ai keltezésű leiratában felszólította a nádort és az esztergomi érseket, hogy vizsgálja meg a heinrichaui apát kérését, aki arra hivatkozva, hogy Sziléziában a prelátusi rendhez soroltatik, valamint királyi tanácsosi és münsterbergi főkapitányi címet visel, a felsőtáblán kíván ülni, a főpapok között. Hivatkozott továbbá a pálos rendfőnök, a pannonhalmi főapát és a zágrábi nagyprépost felsőtáblai tagságára. Sem a nádor, sem pedig a prímás nem érezte magát felhatalmazva a kérés elbírálására, mindkettőjük úgy érvelt, hogy csak a rendek döntése változtathat a hatályos gyakorlaton.6 3 A jezsuiták fellépése ezúttal komoly indulatokat gerjesztett az alsótáblán. Május 4-én és 18-án tárgyalták a rendek az újabb beadványt, amely azt célozta, hogy a rend azon rektorai, akik az országban apáti, illetve préposti címet viselnek, személyesen hívassanak meg az országgyűlésre, az ezt megelőző század gyakorlatára hivatkozva.6 4 A kérést természetesen elsősorban a protestáns rendek támadták, közülük is leghevesebben a „fő kálvinistának" tartott Okolicsányi Pál. De a reális apátságok képviselői sem támogatták ezt a javaslatot, Hermann Engelbert, a velehradi apát titkára egyenesen Cicerót megidézve fakadt ki a jezsuiták apáti címe miatt.65 Az egyházi rend ügyeinek tárgyalására Keresztély Ágost érsek végül május 10. és 12. között tanácskozást hívott össze esztergomi palotájába. Ezen a püspökök ülésrendje mellett a szerzetesek vitás ügyeit is megvitatták. A jezsuiták, mint címzetes apátok meghívása ellen érthető módon a pannonhalmi főapát kelt ki leghevesebben, hiszen a rend volt bencés apátságok birtokait is ke-62 Zsilinszky M.: Vallásügyi i. m. 394-397. 63 VEML Zirci Ap. Lt. Xllg. Kézirattár 450. Acta et observata penes diaetam Hungaricam Posonii celebratam, item Coronationem Domini Caroli VI. ibidem peractam Anno 1712. per Engelbertum Hermann Professum Wellebradensem, Plenipotentiatum Ablegatum Reverendissimi Domini Domini Floriani Abbatis. pag. 56-58. 64 Ezt az 1646-1647. és az 1687. évi országgyűlések forrásai is megerősítik: Guszaroua, T.: Országgyűlések i. m. 117., valamint Zsilinszky M.: Vallásügyi i. m. 411. 65 „O Tempora, o mores, queis Patres Societatis sibi usurpant nomen Patris Abbatis." A két ülésnap: VEML Zirci Ap. Lt. Xllg 450. Acta est observata... pag. 69-70; az idézet: pag. 117.
