Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
fontos feladata a Pragmatica Sanctio elfogadása volt, amelyet hosszas előkészítő munkálatok előztek meg.4 4 Ezt a jól előkészített tervet veszélyeztette Csáky akciója. A helyzetet Managetta tanácsos mentette meg azzal az egyedi javaslattal, hogyha Csáky nem akar a prímás és a nádor mögé ülni, akkor állítsanak fel neki egy külön asztalt, egy vonalban a prímás és a nádor székével, így senki nem előzi meg a másikat.4 5 Szintén Managettától tudjuk, hogy a kalocsai érsek végül elfogadta a vita e különös, kompromisszumos megoldását.4 6 A püspökök közötti praecedentia-witák 1708-ban kezdődtek, a március 3-án, Keresztély Ágost bíboros érseknél összehívott tárgyaláson, amelyen — Brajkovics Márton zágrábi püspök naplójának tanúsága szerint — Széchényi Pál kalocsai érsek, Csáky Imre váradi püspök, Erdődy László Ádám nyitrai püspök és több címzetes püspök is jelen volt. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a felsőtáblai tárgyalásokon a két érseket az egri és a zágrábi megyéspüspök követi az ülésrendben, mivel mindketten bizonyítani tudják e régi kiváltságukat, a többi megyéspüspök a felszentelés, az összes fel nem szentelt címzetes püspök pedig a kinevezés sorrendjében foglal helyet. Az apátok is megáldásuk időpontjának sorrendjében ülnek az alsótáblán. E hónap 7-én azonban újabb tárgyalás volt a bíborosnál, ahol Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi püspök tiltakozott a számára nem megfelelő ülésrend ellen, de nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani elsőbbségét. így megerősítették a 3-ai döntést, azzal a kiegészítéssel, hogy az apátok közül a pannonhalmi, valamint a pálos generális és a zágrábi prépost szintén a felsőtáblán foglalhat helyet. A káptalanok esetében csak az esztergomi és kalocsai főszékeskáptalan, valamint az egri és a zágrábi székeskáptalan egymás utáni sorrendjét mondták ki, a többi esetében nem hoztak döntést, de a pécsi székeskáptalant a legutolsó helyre sorolták, mivel a török hódítás miatt hosszú évekig nem jelent meg az országgyűléseken. Brajkovics halála után a váradi és a nyitrai püspök is tiltakozott utódja, Esterházy Imre zágrábi püspök előkelő helye ellen, mert ő korábban, még váci püspökként elfogadta a szentelés szerinti sorrendet. Esterházy ekkor még korábbi elődjére, Mikulics Sándorra hivatkozott, aki az 1687-1688. évi országgyűlésen szintén az érsekek és a győri püspök után foglalt helyet, noha a szentelés szerinti sorrend értelmében az utolsó hely illette volna meg. A kérdést nem tudták megnyugtatóan rendezni, ezért Esterházy helyét ideiglenesen nem a többi püspök között az asztalnál, hanem az ülésterem oldalában (ad latus sessionis) jelölték ki.47 A kancellária nem támogatta Esterházy javaslatát, szintén arra hivatkozva, hogy már váci püspökként elfogadta a szentelés szerinti ülésrendet. A kérdés hosszas vita és tanácskozás után végül 1723-ban dőlt el, amiszont az is igazolható, hogy a bíborosi címet később a felsőtáblai ülésrendben figyelembe vették, miként ez így volt a koronázási lakomák esetében is. Vö. Szíjártó /.: Diéta i. m. 570. és Pálffy G. \ Koronázási lakomák i. m. 1041-1042. 44 Málnási Ö.: Csáky i. m. 258-260. 45 Managetta jelentése, Pozsony, 1722. június 24.: Haus-, Hof- und Staatsarchiv Wien; Ungarische Akten (Hungarica), Allgemeine Akten Fasc. 201. Konv. A. fol. 216r-224r. (=MOL Mikrofilmtár W 740) 46 Uo. Fasc. 203. Konv. G. fol. 23r. 47 Daniel Farlati: Illyrici sacri. Toraus Quintus. Ecclesia Jadertina cum suffraganeis, et Ecclesia Zagrabiensis. Venetiis 1775. 593-594.
