Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105

A szentgotthárdi apátság heiligenkreuzi átvételét is renden belüli vita kísérte: a reini ciszterci apát — aki addig névleg Szentgotthárd atyaapáti címét viselte — tiltakozott Heiligenkreuz eljárása ellen, és abszurdumnak tartotta, hogy az ausztriai konvent élén álló Leeb Róbert apát egyszerre Szentgotthárd apátja és atyaapátja is. A rend citeaux-i generális apátja azonban elfogadta Heiligenkreuz eljárását: úgy tekintette, hogy az ausztriai apátság újraalapította Szentgotthárdot, így az atyaapáti jogok is őt illetik.22

Ezután meg is indult az apátság benépesítése, valamint a rendház és a templom újjáépítése. Szentgotthárdra később sem került külön apát, a címet a mindenkori heiligeinkeruzi atyaapát viselte, aki adminisztrátort nevezett ki Szentgotthárdra.2

3 Még egy néhai ciszterci apátság került rendi tulajdonba a 18. század első felében: az Esterházy család hercegi ágának kegyurasága alatt álló Borsmonostor, amelyet a lilienfeldi apátság szerzett meg.2

4

Ez a szerzetesi intézmény azonban — magánföldesúri státusza miatt — kiesik jelen tanulmány vizsgálatának látóköréből. A jozefinista abolíció a ciszterci rendet is csak részlegesen érintette. A velehradi monostor bezárása után ugyan Pilis és Pásztó is feloszlatásra került,2

5

Szentgotthárd azonban tovább működhetett, mert anyaapátságát sem szüntette meg II. József. A porosz területen fekvő Heinrichau ekkor még fennmaradt, így leánymonostorát, Zircet is elkerülte a feloszlatás.2

6 A premontrei rend kötelékébe tartozó magyarországi prépostságok esetében is kizárólag külföldi anyaapátságok játszottak szerepet a visszatelepülésben. Kezdetben a szintén alsó-ausztriai perneggi apátság szerezte meg a magyarországi premontrei préposti címeket, nevezetesen annak köszönhetően, hogy jelentős áldozatot vállalt a visszafoglaló háborúk támogatásában. Végül anyagi ellehetetlenülését is ez okozta. Schöllingen Ferenc perneggi apát még a 17. század utolsó éveiben elnyerte a csornai, jászói és leleszi préposti címet, a hozzá tartozó birtokokkal, majd a türjei és a váradhegyfoki prépostság is tulajdonába került. Végül pénzügyi nehézségei miatt mindegyik javadalomtól meg kellett válnia. így az említett prépostságok morvaországi konventek tulajdonába kerültek. Jászót, Leleszt és Váradot Klosterbruck (Louka) váltotta meg, a csornai prépostságot pedig Hradisch (Hradisko) „kebelezte be". A türjei prépostság, amelyhez puszta címként a horpácsi is társult, korszakunkban részben független, részben a csornai prépostság tulajdonában volt, de ez is magánföldesúri joghatóság alatt állt, mivel a Batthyány család tartotta kezében a prépost megerősítésénekjogát. A jánoshidai prépostság már 1694-től a szintén morvaorszá-22

Zlinszky János: A szentgotthárdi ciszterci-rendi apátság kegyúri jogai. In: Pázmány Péter és kora. Szerk. Hargittay Emil. (Pázmány Irodalmi Műhely, Tanulmányok 2.) Piliscsaba 2001. 109-139. 23

Zlinszkyné Sternegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei (1183-1878). In: Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. .Szerk. Kuntár Lajos - Szabó László. Szombathely 1981. 365-540. 21

Kovács Ignácz: A borsmonostori apátság története. Sopron 1910. 185. 25

Béke fi R.: A pilisi apátság i. m. 130. 2b

Mint ahogy Borsmonostor is tovább működhetett. Hervay Ferenc: A ciszterci rend története Magyarországon. In: Lékai Lajos: A ciszterciek. Eszmény és valóság. Bp. 1991. 470^192 és Kovács /.: Borsmonostor i. m. 188.