Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105

KÖZLEMÉNYEK Forgó András A 18. SZÁZAD ELEJÉN VISSZATÉRŐ SZERZETESI KÖZÖSSÉGEK, MINT A MAGYARORSZÁGI RENDI POLITIKA ÚJ SZEREPLŐI Bevezetés: a szerzetesrendek rendi képviseletének kezdeteiről A törökök kiűzésével párhuzamosan visszatelepülő szerzetesközösségek nemcsak a magyarországi lelkipásztorkodásba és a kultúra művelésébe kapcsolódtak be, hanem sajátos rendi státuszuknál fogva a korabeli közélet különböző fórumain is megjelentek. Az alábbiakban a rendi politika legfőbb színterén, az országgyűlésen történt térnyerésük főbb állomásaival foglalkozom. Vizsgálódásom középpontjában az 1708-1715. évi pozsonyi országgyűlés áll, de néhány rövid kitekintés erejéig az ezt követő évtizedekre is kitérek. Ahhoz, hogy a szerzetesi elöljárók országgyűlési tevékenységéről képet alkothassunk, először tisztáznunk kell, mely szerzetesrendek képviselői rendelkeztek ülés- és szavazati joggal a 18. századi magyarországi diétán. Mint látni fogjuk, e kérdés egyértelmű megválaszolása nem is olyan egyszerű feladat. Mint ismeretes, először 1608-ban fogadott el az országgyűlés olyan törvénycikkelyt (koronázás utáni I. tc.), amelyben szabályozták, kik jogosultak részt venni a diéta munkájában.1

A törvénycikk a karok és rendek közé a főpapok, a bárók vagy mágnások, valamint a nemesek és a szabad királyi városok csoportját sorolta, majd szentesítette a két tábla összetételét. Eszerint a klérus tagjai közül a megyéspüspökök a felső-, a székeskáptalanok képviselői az alsótáblán kaptak ülés- és szavazati jogot. Ugyanez a képviseleti elv volt érvényes a társaskáptalanokra. Az infulált és birtokos apátoknak, prépostoknak személyes diétái megjelenést garantált a törvénycikk, de az országlakosok között {inter regnicolas), azaz az alsótáblán. A rendelkezés külön kiemelte az egyháziak közül a pálos rend generálisát, akinek szintén személyes megjelenést és szavazati jogot biztosított. A világiak közül a báróknak és mágnásoknak nevezett főnemesi csoport a felsőtáblán, ugyancsak személyes megjelenés útján, míg a vármegyei követek, a távollévők követei, végül a szabad királyi városok képviselői az alsótáblán kaptak helyet. Az 1608. évi rendelkezés összességében tehát azt az elvet konzerválta, miszerint a felsőtáblán a személyes megjelenés, az alsótáblán pedig a képviseleti rendszer az irányadó. Ebbe a képbe egyedül az 1 Magyar törvénytár. (Corpus Juris Hungarici) 1608-1657. törvényczikkek. Magy. jegyz. Márkus Dezső. Bp. 1900. 24-25.