Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
bágyok között. A kilenced-adás hiánya egyedül Zala és Sopron megyében feltűnő, a jobbágyok bevallása szerint a helységek nem egészen 10%-a adott kilencedet, a többi megyében mindenhol adták, Borsodban és Pest megyében a kuriális helységekben helyette hetedet, de több településen nyolcadot adtak. Az adózásra általában a készpénzfizetés és a természetbeni adózás, főként a robot együttélése a jellemző. A legtöbb helyen a szabadmenetelű kontraktualisták is adóztak természetben az árenda mellett. Ha összevetjük a néhány megye úrbérrendezés előtti adóinak mennyiségét azzal, amit az egységes urbárium előírt, azt láthatjuk, hogy a legtöbb helyen kevesebbet adóztak korábban, vagy lényegesen nem haladta meg az adó mértéke az 1767. évi urbáriumban foglaltakat. Egyébként kevés helyen olvashatjuk a paraszti vallomásokban, hogy a jobbágyok emelkedő jobbágyterljiekről panaszkodnak. Az összehasonlított megyék alapján megállapítható, hogy a jobbágyok úrbéres terhei változatosak, sokszínűek és nehezen írhatók le a szokott sémák alapján. Ebből is jól látszik, hogy még mindig hiányoznak azok az egyes megyékre, uradalmakra vagy régiókra kiterjedő alapkutatások, amelyek alapján a parasztság helyzete toposzok nélkül leírható lenne. Az általam vizsgált kilenc kérdőpontok alkalmasnak látszanak arra, hogy a 18. századi jobbágyság jogi helyzetéről, terheiről átfogó képet adjanak, hiszen egy időben és egységes szempontok szerint készültek, és szinte mindenütt fennmaradtak. A jelen tanulmányban összehasonlított megyék parasztságának élete a hasonlóságok mellett számtalan eltérést mutat mind a jogállás, mind a szolgáltatások módja és mennyisége szempontjából. Érdemes lenne az ország összes megyéjének összevetése a paraszti vallomások alapján, hiszen néhány megye alapján is látszik, hogy a könyvtárnyi jobbágyságtörténeti szakirodalom dacára vannak még bizonytalansági pontok és tisztázandó kérdések. Arra a kérdésre válaszolva, hogy volt-e Magyarországon örökös jobbágyság, azt a bizonytalan választ adhatom, hogy második vagy örökös jobbágyság, mint olyan modell, amelyet a szakirodalom ez ideig oly gyakran leírt, véleményem szerint nem létezett, voltak azonban örökös jobbágyok, akik éppen úgy, mint a szabadmenetelúek földesúri joghatóság alatt éltek, tájegységenként és földesurakként eltérő jogi és gazdasági helyzetben. Az úrbérrendezés egységes mederbe terelte a jobbágyság szinte teljesen eltérő és átláthatatlan viszonyait, amelyben azonban majd csak az 1848. évi jobbágyfelszabadítás hoz igazi — sok esetben nem is mindig pozitív — változásokat. PERPETUAL SERFS AND FREE TENANTS IN 18TH-CENTURY HUNGARY by Zita Horvát (Summary) The study analyses the situation of perpetual serfs and free tenants in 18th-century Hungary on the example of nine counties. After a brief historiographical chapter it outlines the development of the Hungarian peasantry and then contrasts the picture based on the historical literature with the one emerging from the sources. Hungarian historiography in the 1950s regarded the 16th to 18th centuries as the period of perpetual serfdom characterised by the absence of the right of free movement, a strong personal dependence from the lord, a limited right of ownership of the lord over his peasants, and the extension of seigneurial manors based on forced labour to the detriment of
