Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
másokban szerepelnek.98 A közölt 96 Pest megyei település közül 50 helyen örökös, 43 helyen szabadmenetelű, 3 helyen vegyesen örökös és szabadmenetelű jobbágyok éltek, 38 helyen adóztak kontraktus alapján, 45 helyen bevett szokás alapján, és mindössze 5 helyen vallottak urbárium létéről, míg 2 helyen a jobbágyok egy része urbárium, másik része kontraktus alapján, 5 helyen bevett szokás és kontraktus szerint adózott. Érdemes megnézni, miként oszlik el az urbárium, a kontraktus és a bevett szokás az örökös, a szabadmenetelű jobbágyok között, illetve ott, ahol a két jobbágyi kategória együtt élt. A 43, szabadmenetelű jobbágyok által lakott településen 19 esetben adóztak a jobbágyok kontraktus szerint, 14 esetben bevett szokás, 6 esetben urbárium alapján. 2 esetben a lakosság egy része kontraktus, másik része szokás alapján rótta le kötelezettségeit, míg 1 településen urbárium és kontraktus szerint. Az 50 örökös jobbágyok lakta helységben 17 esetben kontraktus, 30 esetben szokás, 3 esetben szokás és kontraktus szabta meg a jobbágyok szolgáltatásait. 3 településen, ahol vegyesen éltek örökös és szabadmenetelű jobbágyok, 1 helyen kontraktus, 1 helyen szokás és 1 helyen urbárium és szokás alapján adóztak. Az már most világosan kitűnik, hogy nem olyan egyértelmű az összefüggés a szabadmenetelűség és a kontraktus szerinti adózás között — legalábbis Pest megyében —, mint gondoltuk. A szabadmenetelű jobbágyoknak még a fele sem adózott kontraktus szerint, viszont hasonlóan az örökös jobbágyokhoz, itt is nagy arányban fordult elő a bevett szokás szerinti adózás, és — ha több birtokosa volt a településnek — előfordult, hogy a jobbágyok egy része kontraktus, más része szokás vagy urbárium szerint adózott. Az örökös jobbágyok között a leggyakoribb a bevett szokás alapján történő adózás, ami várható is volt, arra azonban már nem számíthattunk, hogy sok (17) esetben fordult elő a kontraktus, amit nem szoktak összefüggésbe hozni az örökös jobbágyi státussal. Az már kevésbé meglepő, hogy nagyon kevés helyen adóztak urbárium alapján, az viszont igen, hogy Pest megyében, mint a volt török hódoltság központi területén, a betelepítések ellenére ilyen magas az örökös jobbágyok aránya. Tanulságos emellett megvizsgálni konkrétan a földesúri adókat. A szabadmenetelű jobbágyok adói: A 43 településen, ahol szabadmenetelű jobbágyok éltek, az azonos jogi státus ellenére két szempontból is nagyon változó volt a jobbágyok adózása. Egyrészt, hogy urbárium, kontraktus vagy bevett szokás alapján adóztak, másrészt, hogy ténylegesen milyen formában és mennyit szolgáltak földesuruknak. Várakozásaimmal ellentétben nagyon kevés helyen fordult az elő, hogy a szabadmenetelű kontraktualisták teljes egészében pénzben váltották volna meg a terheiket: 19 kontraktualista helység közül mindössze 2 helyen, de a készpénzfizetés mellett egyikben kilencedet is adtak, a másikban pedig a készpénz mellett egy kevés robotot is teljesítettek, viszont mással nem adóztak és az ajándékot is megváltották. A legtöbb településen a szabadmenetelű kontraktualisták censust fizettek, kilencedet adtak, és a robot mellett ajándékkal is tartoztak. A kuriális községekben a kilenced helyett hetedet adtak. Elmondható tehát, hogy Pest megyében az úrbérrendezés idejére a szabadmenetelű kontraktualisták is inkább természetben rótták le kötelezett-98 Wellmann /.: A parasztnép sorsa Pest megyében i. m.
