Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063

A legtöbb településen a szabadmenetelűek bevett szokás szerint adóztak (33 település). A legváltozatosabb ezekben a helységekben volt a jobbágyok adózása. Néhány helyen fordul csak elő, hogy a jobbágyok egyáltalán nem adtak készpénzt, csak kilencedet vagy tizedet, és robotoltak, esetleg ajándékot adtak. A robot szinte mindenütt jellemző volt, általában azt vallották a jobbágyok, hogy amikor szükség volt rájuk, mentek, de a robot napok számát pontosan nem tudják megmondani. 2-3 helyen vagy nem kellett robotolni vagy megváltották: „... nem tractáltatnak különös adózással." (Center). A dézsmát és a robotot is megváltották, „a két zsellér pedig valamely munkával segíti maga gazdáját a szállás adásért." A természetbeni adók (ajándék, kilenced, tized, robot) mellett az egész házhelyes gazdák 1-2 forint censust fizettek, a zsellérek 40-50 krajcárt. Több helyen úgy nyilatkoztak a parasztok, hogy korábban csak tizedet adtak, csak az urbárium hozta be a kilenced-adást. Borsod megye legtöbb településén vegyesen éltek örökös és szabadmenetelű jobbágyok (83). Mindössze 5 helyen adóztak urbárium, 12 helyen kontraktus, 8 helyen kontraktus és szokás, a legtöbb helyen (60 település) bevett szokás alapján. Urbárium szerint Diósgyőr, Kisgyőr, Ónod, Radostyán és Sajóbábony helységekben adóztak. Robotot nem egyforma mértékben ugyan, de mind az 5 helységben teljesítettek, főként fát vágtak és hordtak. Diósgyőrben, Kisgyőrben nyolcadot adtak, Sajóbábonyban nyolcadot, de később tizedet, Ónodon és Radostyánban tizedet, itt később nyolcadot. Ónodon a lakosok egyenként fizették a taxát, a többi helységben „summásan", azaz közösen. Radostyánban 220 forintot, Sajóbábonyban 350 forintot, Kisgyőrban 500 forintot, Diósgyőrben 1100 forintot. 12 helyen kontraktus szerint adóztak a vegyes kötöttségű jobbágyok lakta helységekben. Minden helységben adóztak kilenceddel vagy tizeddel. Egy helység kivételével — Kistokajban, ahol a tizeden kívül csak készpénzt (évi 100 forint) fizettek — mindenütt volt munkajáradék. Volt, ahol csak évi 13-16 napot dolgoztak, volt, ahol a számát nem tudták megmondani, volt, ahol az örökös jobbágyok nem fizettek semmit, viszont heti 2 nap igás vagy 3 nap gyalog robotot teljesítettek. A taxások, akik félhelyesek voltak, heti 1 nap igás vagy 2 nap gyalog robotot szolgáltak, a zsellérek évi 12 napot robotoltak (Abod). A legtöbb helyen azonban nem derül ki, hogy mi a különbség az örökös és szabadmenetelű jobbágyok adói között - szerencsére Tornaszentjakabon erről is nyilatkoztak a jobbágyok: „Hat örökös jobbágy lévén közöttünk, ez előtt két esztendővel, két gazda össze fogva szám nélkül négy marhával szolgálatot tettek. Hanem két esztendőtül fogvást minden héten ki-ki maga erejével két napi szolgálatot teszen vonó marhával. A szabad el menetelűek a fent írt fizetésen kívül, ez előtt össze fogva két gazda nyolc nap, ez után tizenkét nap, három esztendőtül fogva pedig ki-ki maga erejével s marhájával tizenkét nap, gyalogul is tizenkét nap szolgálunk. Az zsellyérek esztendő által négy napi munkát tésznek." Emellett az ebben a helységben lakó taxások 3 forintot fizettek évente és adtak tizedet. Az örökös jobbágyok a tized mellett ajándékkal is kedveskedtek földesuruknak, igaz, a vallomás idején már három éve nem élt e kötelezettségük. Kevés helyen adtak a kontraktualista jobbágyok ajándékot, viszont mindenütt volt census. Sajószentpéteren, ahol a város összesen 1000 forint árendával