Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
A jobbágyok helyzete jogállás és a szolgáltatások tekintetében A jobbágyok szolgáltatásaikat urbárium, kontraktus és usus (szokás) alapján teljesítették. Ez ideig azt gondoltuk, hogy a kontraktus elsősorban a szabadmenetelű, újonnan telepített, árendás vagy taxás jobbágyok adózási formája volt, míg urbárium vagy szokás alapján inkább az örökös jobbágyok adóztak. Miként a bevezető fejezetekben láthattuk, eddig nagyjából úgy vélték azt is, hogy az örökös jobbágyokat magasabb adókkal terhelték, főként természetben adóztak, míg a szabadmenetelúek elsősorban árendálták, azaz pénzben váltották meg terheiket. Érdekes tehát megvizsgálni, hogy a jobbágyi terhek miként alakultak az örökös jobbágyok és a szabadmenetelúek között, és ezt befolyásolta-e az, hogy urbárium, szokás vagy kontraktus szerint adóztak, illetve a jogi státus befolyásolta-e ez utóbbit. Amit ezzel kapcsolatban már az elején le kell szögezni: a földbirtokos személye nem jelentett önmagában garanciát arra, hogy az általa uralt helységek jobbágyai azonos módon adóztak, vannak természetesen kivételek. (A későbbiekben néhány példát hozok egy-egy birtokos vagy uradalom jobbágyainak adózására.) Ahol azonban kisebb birtokosok voltak a földesurak, vagy egy településen egyidejűleg több földesúr is birtokolt, nagyon változatos a szolgáltatások rendszere, sokszor a jogi státus is. Dunántúli megyék Tolna7 3 megyének az úrbérrendezés idején 101 helysége volt, ahol néhány kisbirtokos mellett, pár nagybirtokos osztozott a településeken. A nagybirtokosok között találjuk herceg Esterházy Miklóst, a gróf Apponyi családot, a Daróczyakat és a Dőryeket. Mivel a megye volt hódoltsági területen feküdt, a 18. századi betelepítések nagymértékben érintették. A telepesek zöme német ajkú volt. Feltehetően ez az oka annak, hogy a megyében nagyon magas volt a kontraktualisták (szerződéses jobbágyok) száma, a helységek több mint 50%-a ilyen, 57 település a 101-ből. Van példa arra is, hogy az új telepesek nem kaptak kontraktust, például Kiss-Dorog usus (szokás) szerint adózott, 17 olyan helység volt a megyében, ahol a parasztok arról számoltak be, hogy korábban szerződés szerint adóztak, de az úrbérrendezés idején már szokás szabta meg kötelességeiket. A kontraktualista jobbágyok adózása azonban nem volt egységes. 27 helység pénzben adózott a telkek nagysága és/vagy az igásállatok száma alapján. Az adót főként családonként fizették, de 7 falu együttesen adta a censust, 2 kontraktualista helységben nincs census. A kontraktualista helységek egy részében is előfordult a természetbeni adózás. 21 község természetben adta a kilencedet, 10 község a tizedet, 2 községben mind a kettő előfordult, 4 faluban 73 Tolna megye: Lukács Zs.: A szerződéses jobbágyok helyzete i. m. 25-29. Lukács Zsófia is az úrbérrendezés során felvett ún. kilenc kérdőpontos vizsgálatokat elemezte, hét megye szerződéses jobbágyainak helyzetét vizsgálta. A megyéket két csoportra osztotta: volt hódoltsági területen fekvő megyék: Tolna, Baranya, Pest, illetve nem volt hódoltsági területen fekvő megyék: Sopron, Szatmár (1606-ban, 1622-1629 és 1645-1658 között az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott.), Abaúj (1622-1629 között az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott) és Torna.
