Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023

választására készülő magyar diétát úgymond „megfélemlítse". Ezt a sereget a prágai események hatására viszont Onate megtartotta. Mindeközben a spanyol diplomácia mindent megtett, hogy újra összekovácsolja az 1609-ben alapított Katolikus Ligát, amely a szétesés szélére került. A spanyol diplomácia ígéretének, hogy a Spanyol Monarchia beavatkozik a Német-római Birodalom területén, döntő szerepe volt abban, hogy a katolikus fejedelmek végül elhatározták, hogy beavatkoznak Bécs oldalán. Madrid és Bécs mindeközben igyekezett segítséget kieszközölni a francia királytól és a pápától is, egyelőre sikertelenül. II. Mátyás császár 1619 márciusában meghalt, amelyet II. Ferdinánd 1619. augusztusi frankfurti megválasztásáig a Birodalomban interregnum követett. Az új uralkodó ezután (részben a spanyol követ rábeszélésére) igen egyenlőtlen megállapodást kötött Miksa bajor herceggel, hogy az utóbbi segítsen neki a cseh felkelők leverésében. Ez idő alatt a spanyol politika már megtette az előkészületeket a németországi beavatkozásra. A spanyol németalföldi hadseregből hét-, Itáliából pedig hatezer fős katonaságot indítottak útnak a Császárság belső területei felé. Ugyanebben az időszakban mérték fel egy esetleges Rajna-menti spanyol beavatkozás esélyeit is, amelyet elsősorban az elhunyt II. Mátyás császár testvére, Albert főherceg, Spanyol Németalföld kormányzója szorgalmazott. Folyt az anyagi eszközök felkutatása is, hogy az átcsoportosításokat és Ferdinánd császár segélyezését finanszírozni tudják. Ekkor alig másfél év volt hátra a hollandokkal kötött béke lejártáig. Albert főherceg az új cseh király, Frigyes pfalzi választófejedelem birtokának, a két részből (Alsó- és Felső-Pfalz) álló Rajnai Palatinátusnak az elfoglalásától több eredményt is remélt. Egyrészt II. Ferdinánd tehermentesítését, másrészt a hollandokkal szembeni mozgástér javulását, végül a császár segítségére siető és minden mozdulatát a spanyol hadsereg beavatkozásához kötő Bajor Miksa hátországának biztosítását. Végül az Alsó-Pfalz feletti ellenőrzés átvételével és Elzász elfoglalásával újabb értékes terület került volna spanyol kézbe a Milánót Spanyol Németalfölddel összekötő stratégiai út mentén. 1619 decemberében nyugtalanító hírek érkeztek Onate gróftól Madridba. Párizs nem segített, miközben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) is támadásba lendült, Velence pedig szorosabbra fűzte kapcsolatait a hollandokkal. December végén újabb hír érkezett a spanyol udvarba. Bethlen csapataival Bécs alá érkezett, Onate a postáját is nehezen tudta kijuttatni a városból. Ez is szerepet játszott abban, hogy az Államtanács 1619 utolsó napjaiban áldását adta a Palatinátus katonákkal való „elárasztására". Szintén 1619 decemberében hangzott el Zúniga beszéde a spanyolellenes nemzetközi „összesküvésről", egy Amszterdam-Konstantinápoly-tengelyről, amelyben minden Habsburg-ellenes erőnek, így Bethlennek is megvolt a maga szerepe. Az 1620. év diadalmenetnek bizonyult Madrid számára. Sikerült a cseh felkelést (többek között a szász választóval folytatott tárgyalások eredményeképpen) diplomáciai úton elszigetelni, megérkeztek az első pápai segélyek, és egy lázadást követően 1620 nyarán váratlanul spanyol kézre került az itáliai területek és Tirol közötti összeköttetést biztosító Valtelina völgye. Augusztusban és szeptemberben a spanyol és bajor seregek megszállták Alsó- és Felső-Pfalzot,