Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
A törökkérdés a Madrid és Bécs közötti kapcsolatokban és azok magyar vonatkozásai A Spanyol Monarchia száz éven át tartó, bemutatott szuperhatalmi státusának valósága mellett számos érv szól. Közép-európai és magyarországi behatóbb vizsgálatának értelmét azonban megkérdőjelezheti az az állítás, hogy az önmagában is igen erős közép-európai Habsburg Monarchia központi területeitől keletre, az Oszmán Birodalom és a Német-római Császárság határán, Madridtól mintegy 2000 kilométerre elhelyezkedő Kárpát-medence államaira mindez igen kevés hatással volt. A témára vonatkozóan ez ideig meglehetősen szerény érdeklődést mutató magyar historiográfia és hispanisztika az utóbbi években a korábbinál jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít az V Károly korabeli intenzív kapcsolatrendszernek,10 2 de a 17. században leggyakrabban egy „még mindig igen gazdag",10 3 a törökök ellen pénzbeli segélyeket nyújtó, tanácsokat és néha katonákat is adó, a török háborúk eseményeiről szóló jelentéseket és a diplomáciai híreket nagy érdeklődéssel olvasó, az Ausztriai Ház két ága közötti és a spanyol-magyar kapcsolatokban legtöbbször passzív szerepet játszó Spanyolországot mutat be.10 4 Ez a kép az újabb kutatások eredményeként az elmúlt években változni kezdett. V Károly lemondásával és a német-római császár-utódlási kérdésének lezárásával az Ausztriai Ház súlypontja — mint láthattuk — az 1550-es években több mint száz évre Nyugat- és Dél-Európára helyeződött át. A két ág közötti erőviszonyok azonban már jóval V Károly halála előtt kialakultak, az osztrák Habsburgok területeire és a Mediterráneumban továbbra is az Oszmán Birodalom jelentette a legfőbb veszélyt, és a dinasztia két ága közötti kapcsolatokban és azok magyar vonatkozásaiban is egyértelműen kimutatható a folytonosság.10 5 így például a 16. század első felének egyik legfontotatott fülöpi erőpolitikát és az arra adott északnyugat-európai válaszokat az 1962. évi kubai rakétaválság egyik előzményével, Kennedy amerikai elnök intézkedésével (nukleáris töltetű rakéták Törökországba telepítésével), és az arra adott szovjet válaszlépéssel (atomrakéták Kubába telepítésével) vetette össze (Uo. 285-286). Paul C. Allen (Philip III and the Pax Hispanica. The Failure of Grand Strategy. New Haven-London 2000.) amellett érvelt, hogy miután III. Fülöp uralkodása első éveiben sikertelenül próbálta meg legyőzni ellenfeleit (Angliát és a holland Egyesült Tartományokat), a király és tanácsadói tudatosan választották a békekötések stratégiáját (Angliával 1604-ben, a hollandokkal 1609-ben). Hollandia diplomáciai elszigetelése és belső, politikai gyengítése azonban csak rövid távon járt sikerrel (a szerző állítása szerint a holland lakosság egyes rétegeit hasonló módon viselte meg a háborúskodás megszüntetése és a hadi kiadások [és beruházásoki radikális csökkenése, ahogy az USÁ-t [és annak gazdaságát] a hidegháború vége. Uo. 236.) és a spanyol állam pénzügyeit sem sikerült jobb helyzetbe hozni. J. H. Elliott Olivares-életrajza (El conde-duque i. m.) korábban készült, de az 1620-1630-as évek spanyol külpolitikájának mindmáig legrészletesebb elemzése bizonyos értelemben, a spanyol hegemónia alaptételként való kezelése miatt ebbe a sorba illeszthető. 102 L. Korpás Zoltán úttörő könyvét: V Károly és Magyarország. Bp. 2008.; Uő: The History of Charles V in Hungary: The Unavailable Subject of Hope. In: The Histories of Emperor Charles V Nationale Perspektiven von Persönlichkeit und Herrschaft. Hrsg. C. Scott Dixon - Martina Fuchs. Münster 2005. 203-236. 103 Iß. Hiller I.: Pázmány i. m. 142. 104 Gonda I. - Niederhauser E.: A Habsburgok i. m. 51 Anderle A.: A magyar-spanyol kapcsolatok ezer éve. Szeged 2005. 41-50. 105 Az V Károly és II. Fülöp politikai hatalma közötti átmenet egyes kérdéseihez 1. M. J. Rodríguez-Salgado: The Changing Face of Empire. Charles Y Philip II and Habsburg Authority,