Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
A történetírói álláspontok és előfeltételezések sok esetben élesen ellentmondanak egymásnak.1 7 Azt az állítást, hogy az „európai hegemóniára törekvő [közép-európai] birodalom és a környező országok, Franciaország, Spanyolország, a németalföldi és a skandináv államok közötti érdekellentét" volt az 1618 és 1620 közötti [Habsburg-ellenes] cseh felkelést a kontinens egészére kiterjesztő egyik tényező,1 8 nehéz összeegyeztetni azzal a képpel, amely szerint ugyanebben az időszakban a Magyar Királyságot is magában foglaló keleti Habsburg-államegyüttes a dinasztián belül Spanyolország „gyenge segédje" volt,1 9 és ugyanekkor a spanyol diplomaták „összehasonlíthatatlanul nagyobb" befolyással rendelkeztek Bécsben, mint a császár követei Madridban.2 0 Spanyolország II. Fülöp utáni korszakát vizsgálva valakik abból indulnak ki, hogy „gyenge korcsok" kerültek hatalomra,2 1 más abból, hogy a 17. század elejére Spanyolország olyan szintre fejlesztette a kontinens nyugati részét átfogó hadigépezetét és ellátórendszerét, amilyenre Európában a Római Birodalom óta nem volt példa.2 2 Sokszor konkrét történelmi események tárgyalásakor is nagy nézetkülönbségek fedezhetők fel, mind az európai, mind a közép-európai, és így természetesen a magyar történetírásban is. Erre jó példa az említett cseh felkelés megítélése. Az egyik álláspont szerint a felkelésnek és az azt támogató protestáns szövetségnek az vetett véget, hogy a nemzetközi összefogást összekovácsoló „császári túlerő 1620. november 8-án Fehérhegynél döntő vereséget mért a szövetség csapataira", és „Pfalzi Frigyes [választófejedelem] csehországi királysága összeomlott, a szövetség ezzel széthullott".2 3 A másik szerint „a spanyol király nem nézhette tétlenül az osztrák ág bukását", és miután a Spanyol Monarchia legfőbb döntéshozó szerve, a madridi Államtanács a beavatkozás mellett döntött, „az Itáliából Spanyolország által küldött csapatok döntötték el a born 1980.; Hugo Altmann erről írt recenziója: Zeitschrift für Bayerische Landesgeschichte 45. (1982) 723-727. Israel és Straub egyes állításait vitatta Elliott, J. H.: Foreign Policy i. m. passim. Vo. Parker historiográfiai bevezetőjével: Parker, G.: Thirty Years' War i. m. XIII-XVI. Legutóbb: Peter H. Wilson: The Causes of The Thirty Years War. The English Historical Review 123. (2008) 554-586. A harmincéves háború Európán kívüli színtereire: Israel, J. I.: Dutch Republic i.m. 117-134., 197-204., 271-281., 329-336. 17 Az európai országok történetírásának legújabb kori II. Fülöp-képéről 1. Friedrich Edelmayer: Söldner und Pensionäre. Das Netzwerk Philipps II im Heiligen Römischen Reich. München 2002. 12-26. A 17. század első felének spanyol és európai historiográfiájánál«: egyes hangsúlyos részeiről 1. Walther L. Bernecker\ Die spanische „Dekadenz" im Urteil der Historiker der Franco-Ära. In: Siglo de Oro -Decadencia. Spaniens Kultur und Politik in der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts. Hrsg. Heinz Duchhardt - Christoph Strosetzki. Köln-Weimar-Wien 1996. 151-166. és Horst Pietschmann: Spanien im Dreißigjährigen Krieg: Der Niedergang Spaniens in der Historiographie der Nachkriegszeit. In: Uo. 167-188. 18 Ágoston G. - Oborni T.: Tizenhetedik század i. m. 51. 19 Vö. Peter Brightwell: The Spanish Origins of the Thirty Years' War. European Studies Review 9. (1979) 411. 20 Ifj. Hiller István: Határvonal 1637. Spanyol orientáció és bécsi politika a XVII. század derekán. Levéltári Szemle 40. (1990: 4. sz.) 6. 21 Gonda I. - Niederhauser E.\ A Habsburgok i. m. 64. 22 Jan Glete: War and the State in Early Modern Europe. Spain, the Dutch Republic and Sweden as Fiscal-Military States, 1500-1660. London 2002. 89. 23 Erdély története i. m. 661.
