Századok – 2009
MŰHELY - Szvák Gyula: A legitim és illegitim cár helycseréje Moszkóviában (Néhány módszertani és historiográfiai megjegyzés) IV/981
guk Oroszországban, de belpolitikai hatásuk sincs. Az álcár-ideológiához semmit nem tesznek hozzá, nem is mozgósító hatást remélnek tőle, hanem egzisztenciális előnyök ideiglenes alátámasztását. Ezzel lehet összefüggésben, hogy nagyobb szerepet kapnak meséjük dokumentálásában a testükön fellelhető különféle „cári jegyek", mint az ideologémák. Körülbelül három újabb évtized múltán az új cár, Alekszej Mihajlovics fiainak (Alekszejnek és Szimeonnak) a nevét bitorolja két szélhámos: az egyik ugyan elmeháborodott, de mindkettőt kivégzik, anélkül, hogy bármilyen rezonanciát keltene fellépésük.5 7 Az álcár-konstrukció akármilyen formában történő gazdagításáról szintén nincsenek információink. Sokkal jelentősebb a valamivel korábban zajló Sztyepan Razin-féle, szintén kozák közegből indult felkelés kapcsolata az álcár-jelenséggel. Maga a vezér nem adja ki magát ugyan cárnak, de kozák flottillájának egyik fekete drapériával befedett dereglyéjén, a kozákok úgy híresztelték, Alekszej cárevicset, míg a vörös posztóval bevonton Nyikon pátriárkát vitte magával. A kozák dominanciájú mozgalom tehát egyszerre élt az álcár- és álpátriárka-hiedelem biztosította legitimációval. Amennyire rekonstruálható, a felkelés nem a cár, hanem a gonosz tanácsadó bojárok ellen irányult, tehát az álcár-ideológia itt nem a cárellenes fellépés eszköze volt. Nem is deklarálták hamisnak a törvényes cárt, amint a helyébe sem kívántak egy „igazi" uralkodót állítani. A társadalmi mozgalom kísérő jelensége, az álcár-hit itt tehát kisegítő funkciójú volt, és már nem a legitim és illegitim uralkodó helycseréjén alapult.5 8 A 18. századból ismert legkevesebb 44 álcár5 9 és álcárevics szintén nem él ezzel az eszközzel, illetve az ismert 16 ál-III. Péter6 0 mind azt kommunikálja, hogy a trónon ülő uralkodó hamis, míg ők az igaziak, ám mivel ez esetben egy nőről (II. Katalinról) van szó, ezt nem tekinthetjük klasszikus helycserének. * * H= Végig tekintve tehát a tárgyalt időszakban a moszkóviai álcárok és álcárevicsek történetét és az álcár-jelenség alakulását, összegzésképpen az alábbi következtetésekre juthatunk. 1. A korszak legjelentősebb álcárjai, az ál-Dmitrijek politikai célokat követtek. 2. Az álcár-mese politikai indíttatású szélhámosság. 3. Legalább annyira alapul a tudatos megtévesztésen, mint a ,jó cár"-hiten. Moszkva 1997., valamint az irodalomtörténész, V Dubovik tanulmánya: V. Dubovik: Szamozvansztvo kak polikul'turnij gyialog: szamozvanyec Tyimofej Akingyinov (lingvisztyicseszkij aszpekt problemi). In:http ://www.russian .slavica. org/article3199. htm 1 57 Csisztov, K.\ Russzkije narodnije szocial'no-utopicseszkije legendi i. m. 85-88. 58 Vö. Inosztrannije izvesztyija o vossztanyii Sztyepana Razina. Szerk. A. G. Manykov. Leningrád 1975. 43-44, 66-67. 59 Philip Longworth számolta őket össze: P Longworth: The Pretender Phenomenon in Eigteenth-Century. Past and Present 66. (1975: 1.) 65. 60 L. részletesen K. V. Szivkov: Szamozvancsesztvo v Rosszii v poszlednyej tretyi XVIII v. Isztoricseszkije zapiszki 31. (1950)