Századok – 2009
KISEBB CIKKEK - Ludiková, Zuzana: Zsámboky János röplapja Miksa magyar királlyá koronázásáról IV/975
Habersack, Tiroli Ferdinánd főherceg tanácsosa és titkára vagy a körmöcbányai és bártfai városi követek nagyjából azonos észrevételei.17 A Zsámboky által szerkesztett röplap közlendője is megfelel a számon tartott tényeknek: Miksa főherceg 1563. augusztus 30-án érkezett Pozsonyba, szeptember l-jén fogadta Oláh Miklós esztergomi érsek, 2-án Georg Seldius birodalmi alkancellár a magyar országgyűlésen előadta a császár (I. Ferdinánd) szándékát fia, Miksa megkoronázásáról, 7-én a diéta jóváhagyta a koronázási szándékot, másnap, azaz 8-án pedig Miksát a Szent Márton-dómban megkoronázták, majd az esztergomi érseki palotában a főnemesek jelenlétében a koronázási bankettre került sor. Szeptember 9-én hasonló módon koronázták meg saját koronájával Miksa feleségét, Anna királynét is, végül pedig a felségek Sziléziába utaztak, miközben a népmulatságok közepette egy favár bevételének bemutatására is sor került. Az események írásos számbavétele, miként képi megjelenítése, mértékletes és tárgyilagos. Mintha az elbeszélő nem lett volna semmivel adósa vagy akár érzelmileg részese a megtörténteknek. A közöltek dísze persze ennek ellenére is maga a vers és a kép. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a röplapot a Habsburg-udvar embere készítette, I. Ferdinánd császár és király személyének „elhanyagolása", meg nem nevezése nem fogható fel személye ellen szóló propagandának. Ha nem így volna, a kép tartalma ellentétes közölnivalóval került volna közzétételre mintegy szatirikus darabként, ügyesen kommentálva a történteket, mint valami veszélyes és komoly következményekkel járó baljós esemény kezdetét. A megkoronázott Habsburg Miksa kiemelt szerepeltetése persze szándékos és célzatos, sőt az ekkor egyúttal már német és cseh király főherceg személyére nézve kifejezetten hízelgő. Közben viszont olyan prózaikus, akár a cél, amely életre hívta, vagy a műfaj, amelyben fogant a röplap. Az 1557 telétől már udvari familiárisként említett Zsámboky 1564 tavaszán két évtizedes európai peregrinációja után végleg letelepedett Bécsben, elnyerte az udvari történészi, egy évre rá pedig az udvari orvosi és a palotagrófi rangot, végül újabb két év múlva az udvari tanácsos címet is.18 1564-ig tartó távollétének utolsó évében Nápolyból utazott Pozsonyba a magyar királykoronázásra, majd onnan Németalföldre, ahol igényes Emblemata könyvének sikerült kiadót találnia.1 9 Nehezen születő és kiadását tekintve tetemes összegbe kerülő emblémakönyve azután a bécsi letelepedés legfőbb vizitkártyája lett: az elkészült zások pozsonyi szertartásrendjéről. In: Redite ad cor. Tanulmányok Sahin-Tóth Péter emlékére. Szerk. Krász Lilla - Oborni Teréz. Bp. 2008. 489-503. és Uő: Nádasdy Tamás nádor a magyar királyok koronázási szertartásáról (1561). In: Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek. Szerk. Császtvay Tünde - Nyerges Judit. (Humanizmus és Gratuláció sorozat) Bp. 2009. 305-310. 17 J(ozef) Fundárek - M(ária) Smiesková: Korunovácie v Bratislave. (Bibliográfia 3.) Brati-slava 1967. 14-15.; Pálffy G.: Koronázási lakomák i. m. 1065-1067. (további irodalommal) 18 Almási G.: Két magyarországi humanista i. m. 905. 19 Joannes Sambucus: Emblemata cum aliquot nummis antiqui operis. Antverpiae, ex officina Christophori Plantini 1564. (RMK III. 526/1-3); Uő: Emblemata et aliquot nummis antiqui operis. Antverpiae, ex officina Chr. Plantini 1566 (RMK 545/3.); Uő: Emblemata cum aliquot nummis antiqui operis. Antverpiae, ex officina Christophori Plantini, 1564. Reprint. Kiadja Vaijas Béla. Bp. 1982.
