Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Sz. Ferenc: Kratochvill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület tevékenysége az Észak-erdélyi zsidók védelmében (1943-1944) I/123
Az Egyesületnek a visszanyert észak-erdélyi területekre való kiteijesztése újból felvetett egy sor katonai minősítési és jogügyi problémát. A Honvédelmi Minisztérium 1941. szeptember 20-i rendelete például ismételten tisztázta, hogy a Hadosztályban teljesített szolgálat és az amiatt elszenvedett hadifogság katonai szolgálatnak számít.5 4 Több mint három hónapnyi fogság esetén az érintett személy „hadiévkedvezményre" is jogosult, miáltal nyugdíjának kiszámításakor egy hadiévet kell neki beszámítani. Mindezt Kratochvillnak kell, mint az SzHE elnökének, az Egyesület bélyegzőjével ellátott Igazolvánnyal tanúsítania, s azokat az okmányokat is megneveznie, amelyek alapján ő, illetőleg az Egyesület az Igazolványt kiállította. Ezeket végül a Hadilevéltárhoz kell beküldenie, hogy az őket „záradékolja". Az ekképp megerősített Igazolványok aztán mind katonai, mind polgári téren okmány erejű dokumentumnak számítanak. Az SzHE elnöke ezáltal tehát kulcsfontosságú személlyé vált, hiszen nemcsak az Igazolványokat kellett aláírnia (amelyeket számára bizonyára az Egyesület Rákóczi úti irodája készített elő), hanem az összes valamilyen módon érintett intézmény hozzá intézte a kiegészítésekre, javításokra, záradékolásra stb. vonatkozó levelezését. A katonai körök iránta (mint nyugalmazott altábornagy iránt) megnyilvánuló bizalmát jelzi a fenti rendelethez mellékelt levél, amelyben Kratochvill-lal közlik, hogy ha lemond az elnökségről, a szóbanforgó Igazolványokat azután a Hadilevéltár állítja majd ki.5 5 Ez a bizalom nyilvánult meg akkor is, amikor a Honvédelmi Minisztérium 1942 januárjában a Levéltárral közölte, hogy azokat az Igazolványokat is záradékolnia kell, amelyeket az SzHE a Hadosztálynak Kratochvill által megírt története, illetőleg Kratochvill emlékezete alapján állított ki.5 6 Jóformán szabadkezet kapott tehát annak eldöntésére, kinek a számára állít(tat) ki Igazolványt, aminek a jelentősége és súlya a mindennapi életben mindinkább nőni kezdett. Az ezután következő időszakban ugyanis egyre gyakrabban kerül szembe a volt Hadosztály zsidó tagjaival szembeni bánásmód kérdésével, konkréten: Igazolvány iránti kérésével. Feltételezhető, hogy ez a helyzet állott annak a levélnek a hátterében, amelyet a Honvédelmi Minisztérium 1943. március 23-án intézett Kratochvilihoz, s amelyik leszögezte, hogy az „Erdélyi Katonai Parancsnokságnak alárendelve volt katonai alakulatok tagjainak az összeomlás után kifejtett tevékenységei [...] ellenforradalmi tevékenységnek minősülnek".5 7 Ennek megállapítása az 1940-es évek elején főleg a zsidóknak állt érdekében, hogy ezáltal azon kivételezettek körébe kerüljenek, akikre a zsidótörvények nem érvényesek. Emlékeztetnünk kell itt ugyanis röviden arra, hogy Teleki Pál miniszterelnök az észak-erdélyi magyar politikusok közbenjárására már 1941. március 27-én elrendelte egy belőlük álló kilenc tagú mentesítő bizottság felállítását. Ennek feladata azon zsidók megnevezése volt, akikre (és családtagjaikra) a kisebbségi létben szerzett érdemeikért és a magyarsághoz tanúsított hűségükért az 1939-es IV törvény-54 A székely hadosztályban teljesített szolgálat minősítése és igazolása. HL, VI. 27, Székely Hadosztály Egyesület, 753. f. 55 HL, VI. 27., 752. f. 56 VeML, XIV 10., 5. dob., 417. tétel. 57 Uo.
