Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
törlesztett. A másik nürnbergi, akivel kapcsolatban állt, a gyakran előforduló Jörg Göswein, aki 1554-ben 734 forintot követelt tőle.133 A pozsonyiak mellett találunk egy bécsi és egy nagyszombati polgárt, valamint két váradi kereskedőt. Nürnbergiek több olyan pozsonyi vagyonát is tiltják, akik nem tartoztak a politikai elithez, a Verbotbuch adatai alapján azonban nyilvánvaló, hogy jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le. Közülük korábban már több személyt említettünk. Mathes Rott 1552 és 1557 között 42 (!) alkalommal szerepel adósként. Gyakran lépnek fel vele szemben bécsi és augsburgi kereskedők is. Nürnbergből három kereskedő négy tiltást tesz vagyonára. Jobst Furter 1552-ben mintegy 303 forintot követel, 1553-ban pedig újra tiltást tesz Rott vagyonára. Az ügy érdekessége, hogy a második alkalommal már 428 forintra ugrik az összeg.134 Gyakran szerepel adósként Florian Widman is (19). Három nürnbergi 1542-ben jelentkezik 43 és 143 forint közötti összegekkel. A Gregor Fein vagyonát tiltó 18 személy között találunk nürnbergi, ulmi, itáliai, br 3laui, iglaui, bécsi és augsburgi kereskedőt. Az összegek általában 200-400 forint között mozognak. A nürnbergiek gyakori adósaként említhetjük még Michel Fleischakhert, akivel szemben 1559-ben öt nürnbergi egyszerre lép fel. Utóbbiak között valószínűleg a Göswein testvéreké volt a vezető szerep.135 Ezeknél a pozsonyiaknál tehát a felső réteg egy olyan csoportjával van dolgunk, akik jelentős gazdasági potenciállal bírtak, a politikai elitnek viszont nem voltak tagjai. A pozsonyiakkal kapcsolatban álló nürnbergiek közül hárman ún. „régi" nemzetség tagjai voltak. A nürnbergi források azt mutatják, hogy ezek közül a Prünsterer és a Schlewitzer családok a 16. század második felére egyre nehezebben tudták megőrizni a korábban megszerzett társadalmi státuszt. Az ugyancsak régi nemzetséghez tartozó Paul Lengenfeldernek — aki 1541-1542-ben személyesenjelent meg Pozsonyban — sikerült erősítenie a család által képviselt gazdasági potenciált, 15 évig volt tagja a nürnbergi külső tanácsnak.13 6 Andreas Flück 1541-1542-ben 25, illetve 86 forintra tesz tiltást Pozsonyban. Utóbbi esetben a korábban már említett Florian Widmantól követeli tartozását, akinek vagyonát ezzel egy időben Lengenfelder és egy másik nürnbergi is tiltja. A Flückök 16. századi felemelkedésének megalapozója, Andreas apja Bartholome Flück volt, akinek egyik faktora az a Lorenz Lang volt, aki három alkalommal szerepel Pozsonyban; maga Bartholome pedig 1527 őszén 10000 aranyforintot adott I. Ferdinánd székesfehérvári koronázásának költségeihez.137 A Flücköknek leg-133 AMB VB a i 1 fol. 107v, 109v, 123r. 134 AMB a i 1 fol. 75r, 97v. 135 AMB a i 1 fol. 135v. 136 A Prünstererekhez: Staatsarchiv Bayern (a továbbiakban: SB); Reichstadt Nürnberg, Amtsund Standbücher (A 52b) fol. 74v, 84v, 90r, 83v. Schlewitzerhez: SB Handschriften (A 52), Nr. 211. fol. lv. Lengenfelderhez: SB A 52, Nr. 30. fol. 849v; Stadtarchiv Nürnberg (a továbbiakban: StadtAN); Libri conservatorii (B 14/11), Nr. 19. fol. 1154r; ÖStA FHKA HKA HP W. Nr. 200. Exp 1548. fol. lOOr; ill. SB A 52b, Nr. 28. fol. 75v. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Bessenyei Józsefnek és Gecsényi Lajosnak, akik nürnbergi és augsburgi kutatásaimhoz szükséges pályázat benyújtásában tanácsaikkal támogattak. 137 Gecsényi Lajos: Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fo-
