Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
giakkal össze fogott ellenem."54 így joggal merül fel a kérdés: befolyásolhatta-e és amennyiben igen, milyen módon az új erdélyi fejedelem, II. Rákóczi György (1648-1660) a Magyar Királyság nádorának megválasztását? A kutatás napjainkra szinte teljesen világossá tette a 17. századi nádorválasztás előkészítését, annak hátterét és lefolyását.5 5 A választás mechanizmusát az 1608. évi országgyűlés koronázás előtti törvényeinek 3. cikkelyében rögzítették, miszerint az uralkodó négy személyt, két katolikus és két protestáns főurat jelöl, akik közül azután a rendek választanak. Ez lehetővé tette azt, hogy a palatínust valóban a rendek emeljék a posztra, míg korábban az uralkodó választotta ki a nádort, amivel a rendek egyetérthettek.5 6 A nádorjelöltek személye ugyanakkor a magyar tanácsosok javaslatain és a bécsi udvar kormányzati szűrőjén keresztül juthatott el a királyi listáig. A jelöltek azonban ezt megelőzően is valóságos korteshadjáratba kezdhettek, hogy megszerezzék a karok és a rendek támogatását.5 7 Mind az előkészítő fázisban, mind a tényleges szavazás folyamán szerepet játszhatott a nádorválasztásban az erdélyi fejedelmi tisztséget 1630-tól betöltő, ám Felső-Magyarországon is meghatározó uradalmakkal és befolyással bíró Rákóczi család, azaz így átvitten az erdélyi fejedelmi udvar is. A 16. század végén bárói címet szerző Rákócziaknak a Magyar Királyságban élő tagjai ugyanis névre szóló meghívót kaptak a magyar országgyűlésekre és helyet foglalhattak annak felsőtábláján. Bár a família Erdélyben élő tagjai természetesen nem jelentek meg személyesen a diétákon, a pozsonyi eseményeket királysági családtagjaik és követeik révén, akik gyakran az országgyűlések legagilisabb tagjai közé tartoztak, befolyásolni tudták. Minden megbeszélésen részt vehettek, szinte minden bizottságba, küldöttségbe delegálták őket az alsóház tagjai, így sokszor léptek fel az ő megbízásukból a nagyurak gyűlésében is, ahová, mint távollévők követei, különben nem jutottak volna be. Ezenkívül is sokat érintkeztek a főurakkal, mert rendszerint meghívták őket az országgyűlések idején gyakran tartott vendégségekbe.5 8 Számunkra a leglényegesebb kérdés tehát az, mennyit nyomhatott a latban, hogy Pálffy Pál nádori jelöltségét 1649 tavaszán Erdélyből is támogatták. Ez részben kiderül az érintett II. Rákóczi Györgynek, Rákóczi Zsigmondnak és Lórántffy Zsuzsannának írott köszönőleveleiből.5 9 Az erdélyi politika szempontjából ugyanis szintén számos előny származhatott abból, ha a bécsi udvarral kitűnő kapcsolatokat ápoló titkos tanácsos Pálffy Pál tölti be a királyság legfőbb méltóságát. Annak köszönhetően pedig, hogy II. Rákóczi György intenzívebben támogatta Pálffy Pált, 54 Pálffy Pál memoranduma III. Ferdinándnak, Bajmóc, 1650. júl. 3. HHStA Türkei I., Turcica 1650., Karton Nr. 122., Fol. 6-14. 55 S. Lauter É.\ Modus observandus i.m. 187-206. 56 S. Lauter Éva: A Palatínus Regni Hungáriáé a 17. században. In: Perlekedő évszázadok. Tanulmányok Für Lajos történész 60. születésnapjára. Szerk. Horn Ildikó. Bp. 1993. 215-239.; S. Lauter E.: Modus observandus i.m. 189. 57 Uo. 192. 58 Péter K: A magyar főűri i.m. 192. 59 „Kegyelmed hozzám való jó indulatját és akaratát köszönöm, ki nem kicsiny segítségemre volt énnekem mostani hivatalomban." Pálffy Pál II. Rákóczi Györgynek, Pozsony, 1649. jún. 4. S. Lauter E.: Modus observandus i.m. 200.
