Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
miatt megrettent császár számos káros engedmény kíséretében kilencven templomot az eretnekeknek juttatott. Ezen engedményeknek a katolikusok, valamint vallásuk ellen hozott törvényeknek az érsek élete veszélyeztetésével az ország színe előtt ellent mondott. Semmilyen érv sem tudta arra rávenni, hogy tiltakozását visszavonja, jóllehet hathatós nominációt és a bíborosi méltóságot ígérték neki. O azonban inkább visszautasította ezt a méltóságot, mintsem hogy engedékenysége és egyetértése által annyi kár érje az Egyházat és a vallást..."4 3 A valóságban azonban Lippay nagy port kavart tiltakozás — mint említettük — már az országgyűlés elején elhangzott. Nem kizárt, hogy a bécsi udvar azzal törte meg az érsek ellenállását, hogy a bíborosi kalapot kilátásba helyezte neki. Annak reményében, hogy elnyerheti a régóta áhított egyházi méltóságot, adhatta Lippay György aláírását a végzésekhez.4 4 A linzi béke pontjait — mint közismert — így végül az országgyűlési törvények közé iktatták. Az ötödik törvénycikk 5. paragrafusa pedig kimondta, hogy „az ország összes karai és rendei és a szabad városok, nemkülönben a kiváltságolt mezővárosok és az ország határszélein levő magyar katonák vallásukat, a templomok, harangok és temető szabad használata mellett, mindenütt szabadon gyakorolják és senkinek sem szabad bárkit is az ő vallásának szabad gyakorlatában bármely módon vagy bármely ürügy alatt zavarni és akadályozni." A 6. paragrafus pedig a vallásszabadságot a lakosság széles rétegeire, azaz a parasztságra is kiterjesztette, akiket „sem 0 királyi felségének vagy szolgáinak, sem földesuraiknak bármi módon vagy bármely ürügy alatt háborítani vagy akadályozni, legyenek bár határszéliek vagy mezővárosiak, avagy falusiak, bármely földesúrnak vagy fiscusnak a fekvő jószágain" vallásuk szabad gyakorlásában nem volt szabad akadályozni.4 5 Az országgyűlés záróakkordjaként pedig a végül igen nehezen, de megegyezésrejutó rendek IV Ferdinándot magyar királlyá választották, majd lezajlott a díszes koronázási ünnepség is. Hogy mennyire fontos szereplői voltak az erdélyi udvar követei az országgyűlésnek, alátámasztják Pálffy Pál egyik jelentésének szavai is: „értekeztem Teuffenbach és Lindenspür urakkal, és remélem, [a király] megérkezéséig sikerül legkegyelmesebb megelégedésére intéznünk a dolgokat. Az erdélyi követek azt mondták, hogy levelet kaptak fejedelmüktől, amelyben kifejezte, hogy semmi nehézséget nem támaszt a koronázással szemben..."4 6 A nádor és a Rákócziak Mielőtt elemzésünket az 1646/47. évi országgyűlést követő időszakkal folytatnánk, fontos kiemelni, hogy a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség 43 Tusor P: Purpura Pannonica i.m. 114. 44 Lippaynak azonban sem ekkor, sem később nem sikerült elérnie, hogy kinevezzék bíborosnak. Uo. 114-116. 45 Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1608-1657. évi törvényczikkek. Magyarázó jegyz. Márkus Dezső. Bp. 1900. 423. 46 Pálffy Pál levélfogalmazványa III. Ferdinándnak, Pozsony, 1647. máj. 14. HHStA, FA Pálffy, A. I.. L. V, F. VIII, Karton Nr. 13.
