Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
Pálffy országbíró és a fejedelmi udvar 1646147-ben Az országbíró Pálffy Pál és az erdélyi fejedelmi udvar úgymond „egymásra találása" az 1646/47. évi országgyűlés idején történt meg. Az 1638 óta először összehívott magyar diéta több szempontból is kulcsfontosságú volt. Egyrészt a hosszú szünet után az eseményt nagy várakozások előzték meg. A másik fontos szempont az 1645 őszén elhunyt Esterházy nádor utódjának megválasztása, illetve III. Ferdinánd fia, Ferdinánd főherceg magyar királlyá választása és koronázása volt. A legádázabb politikai csatározás mégis az 1645 decemberében III. Ferdinánd és I. Rákóczi György által kötött linzi béke pontjainak törvénybe iktatása körül alakult ki, elsősorban amiatt, hogy az országgyűlés két vezéralakja, Pálffy Pál és Lippay György több kérdésben nem tudtak egyességre jutni. A Pozsonyban 1646 szeptemberében lassan gyülekező magyar rendeket mindjárt egy meglepő hír fogadta: „Az ide való hirek felöl azt írhatom, hogy Pálfi Páll Uramat nem candidalliak [jelölik] palatinusságra, hanem titkos tanácsságra. Tegnap esköttették megh az udvarnál..."3 1 - írta Esterházy László Batthyány Ádámnak. Pedig az újdonsült (febr. 6-ától) országbíró és titkos tanácsos lelkiismeretesen készült a nádori méltóságra, tavasszal valóságos korteshadjáratba kezdett, hogy az alsóházi szavazatokat megszerezze.3 2 Vittnyédi István soproni ügyvéd, Pálffy egyik bizalmi embere szerint a klérus hiúsította meg Pálffy jelölését, és inkább a Titkos Tanács tagjai közé juttatták őt, mert ebben a minőségében nem lehetett őt nádornak jelölni.3 3 Ennek az állításnak azonban két oknál fogva sem adhatunk hitelt. Egyrészt három évvel később semmiféle akadályt nem jelentett Pálffy nádori jelöltségében, hogy titkos tanácsos volt. Másrészt a bécsi Habsburg-kormányzat legfőbb tanácsadói testületének tagjait nem a magyar klérus, hanem az uralkodó személyes bizalma és döntése határozta meg. Pálffy titkos tanácsossá való kinevezésében nagy szerep jutott annak, hogy a testület elnöke, Maximilian von Trauttmansdorff sógora és egyben közeli barátja volt. Vittnyédi állítását azonban legfőképpen Pálffy Pálnak az 1646 szeptemberében lezajlott eseményekre való későbbi visszaemlékezése cáfolja: „egy másik alkalommal, amikor Őfelsége a legutóbbi országgyűlés elején méltóztatott titkos tanácsosának kinevezni, [Lippay] megesküdött nekem és megígérte, hogy bizalmasom lesz, barátaimat barátaivá fogadja, ellenségeim az ő ellenségei is lesznek. Alig telt el azonban három óra, már elkezdte terjeszteni rólam, hogy mindent elárulok a Titkos Tanácsban; az evangélikusokkal a katolikus papság ellen szervezkedem; én nehezítem meg az országgyűlés menetét; az embereim közül néhányan pénzt fogadnak el a Rákócziaktól, amit köztük és a követek között osztok el; már inkább lutheránus vagyok, mint katolikus; ki akarom űzni a jezsuitákat az országból; és azt terjesztem Őfelségénél, hogy ő [azaz az érsek] erkölcstelen életmódot folytat..."3 4 Ezek szerint tehát lehetséges, hogy Pálffy 31 Esterházy László levele Batthyány Ádámnak Pozsony, 1646. szept. 18. MOL, P 13 Í4, Nr. 12099. 32 Erről újabban 1. S. Lauter Éva: „Modus observandus..." A 17. századi magyar nádorválasztások rendje. In: Portré és imázs i.m. 196-197. 33 Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós. Bp. 1964. 545. 34 Pálffy Pál memoranduma III. Ferdinándnak, Bajmóc, 1650. júl. 3. HHStA, Türkei I., Turcica 1650., Karton Nr. 122., Fol. 6-14.
