Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897

szági és az erdélyi rendiség jellemzését, különösen ami az arisztokráciát illeti, újabb vonásokkal gazdagítsuk. Vizsgálatunkhoz nem csupán a nemzetségkönyveket használjuk majd, hanem a kép kiegészítésére az előbbiekhez hasonló súllyal nürnbergi, kolozsvári és budapesti levéltári forrásokat is bevonunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy szerteágazó elemzésünk több kérdést vet majd fel, mint ahányat képesek lennénk megválaszolni, ám úgy gondoljuk, az így nyert kérdőjelek is előrelépést jelentenek. I. A Haller-család A nemzetségkönyvek ismertetéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a család történetét legalább alapvonalaiban felvázoljuk. A neves nürnbergi família eredete, ahogy mondani szokás, az idők homályába vész. A 17. századra kiformálódott (kevéssé megbízható) családi hagyomány szerint Prágából vagy egy másik verzió szerint Bajorországból kerültek Bambergbe, majd onnan költöztek Nürnbergbe.7

Egy modern tudományos feltevés pedig amellett érvel, hogy Tirolból származtak. A feltételezett tiroli elődök és az első ismert nürnbergi Haller, az először 1293-ban említett I. Ulrich Haller között azonban mind a mai napig nem sikerült megtalálni az összekötő kapcsot, és a név viszonylagos gyakorisága is növeli a bizonytalanságot.8 Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy a nürnbergi patriciátus más régi családjaihoz hasonlóan egy kiváltságos réteg, a frankföldi birodalmi szolgálónépek CMinisterialen) sorából kerültek be a város fokozatosan kialakuló oligarchikus jellegű elitjébe. Kivételes, hogy 1332-től kezdve egészen 1806-ig, Nürnberg Bajorországba történő beolvasztásáig folyamatosan szerepeltek a birodalmi város huszonnégy, majd 1370-től negyvenkét tagú belső tanácsában,9 és azon nemzetségek közé tartoztak, amelyek rendszerint meghatározó szereppel bírtak a városállam hét főből álló kormányában (Die Herrn Alteren) is. 7 „Sciat ea [generositas], nos iam ultra quingentos annos, quibus ex Bohemia maiores nostri huic commigrarunt, primariis huius reipublicae florentissimae, in qua nemo — nisi ex antiquissima et nobili prosapia oriundus — magistratum gerit, patriciis connumeratos fuisse" 1631. ápr. Nürnberg. III. Lazarus Haller Haller Györgynek. Hallerarchiv Großgründlach (a továbbiakban: HA) 4.19. [I. 47. a. 10.], ill. egy 17. század végi genealógiai kézirat: „Von diesem uralten Geschlecht genant die Haller find man beschrieben, daß sie dieselben vor alter zeit in dem hertzogthum böhmen, und zu Prag in der alten Stat gewohnet, von dannan sind sie herus in das Teutschland kommen." HA I. 18. l.b. A bajor-bambergi eredet egy valószínűleg 1731. évi kéziratban: „Das Alterthum dieses Geschlechts ist daraus abzunehmen, weil, da Anno 995. Heinrich Herzog in Bayern, nachmals Römischer Kayser, etliche von seinen Lands-Leuten mit sich nach Bamberg genommen." HA I. 18. 2. 8 A modern elmélet Helmut Haller von Hallerstein nevéhez fűződik. Érvelésének alapja az 1205-ben említett Heinrich Haller, illetve az 1230-től III. Albrechtnek, az utolsó tiroli grófnak kíséretében feltűnő innsbrucki Ulrich Haller. Helmut Freiherr Haller von Hallerstein: Haller von Hallerstein. In: Genealogisches Handbuch der gräflichen Häuser A. 6. Hrsg. Walter von Hueck. (Genealogisches Handbuch des Adels 47.) Limburg 1970. 117. 8 Bertold Freiherr von Haller: Haller von Hallerstein. Hallersche Stiftungen. In: Stadtlexikon Nürnberg. Hrsg. Michael Diefenbacher - Rudolf Endres. Nürnberg 2000. 395-398. A lexikon az interneten is hozzáférhető: http://www.stadtarchiv.nuernberg.de/stadtlexikon/index.html (a letöltés időpontja: 2007. aug. 11.) 10

A nürnbergi Halierek birtokközpontjainak felsorolása: Bertold Freiherr von Haller: Schlösser der Freiherren von Hallerstein im Nürnberger Umland. Mitteilungen des Vereins fur Geschichte der Stadt Nürnberg 77. (1990) 340-341. A legjelentősebb birtokokat, így például Ziegelsteint már a középkor végétől egy speciális korai hitbizományi formában (Vorschickung) kezelték.