Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Balogh Judit-Horn Ildikó: A hatalomépítés útjai: a homoródszentpáli Kornis család története IV/849
A 16. század utolsó évtizedében Kornis Farkas alkirálybírói közül az egyiknek a személye gyakran változott; a Nyújtódiakat felváltotta sükői Kovács Mihály,108 majd karácsonyfalvi György Deák,10 9 1593-tól pedig egyre gyakrabban Hoggyai György töltötte be a tisztséget,11 0 ám mellettük Fosztó Imre végig meg tudta őrizni a helyét.11 1 A tisztségviselőként nagyon aktív Fosztó mindazonáltal nem volt tehetséges karrierépítő, az 1614. évi lustra adatai szerint ugyanis nem sikerült több birtokot szereznie a 16. század végi állapothoz képest.112 Ugyanezt láthatjuk egy másik alkirálybíró, Hoggyai György esetében, akinek neve a 17. század elején teljesen eltűnt, a Basta által készített összeírásban Hoggya nemeseként még összeírták, ám 1614-ben már nem szerepelt, valószínűleg utód nélkül halt meg.11 3 Kornis Farkas mint királybíró befolyással bírt a szék két katonai tisztségviselőjére is, sőt úgy tűnik, hogy ők az alkirálybírókat gyakran elkísérték különböző megbízatásaikra. Ezek a tisztviselők sem változtak, és főképpen Farkas idejében tűnt fel nevük gyakran a periratokban. Egyikük Bögözi András, másikuk pedig Tiboldi György volt. A miklósfalvi Bögözi család — a Nyújtódiakhoz hasonló — régi primori család volt. Bögözi András apja, János, 1566-ban Kornis Mihállyal és Farkassal együtt vett részt János Zsigmond harcában.11 4 Az 1576. évi adóösszeírásban a székely nemesek között a 22. helyen volt, a Dánielek és a Nyújtódiak mellett Miklósfalván és Recsenyéden voltak birtokai. A Basta-féle összeírásban viszont — uraihoz hasonlóan — ő sem szerepelt. Annál többször fordult elő a neve a periratokban. A 16. század végéig leginkább Kornis Farkas embereként, később felperesként vagy alperesként. A hatalmaskodást nagyon tehetségesen művelte, 1614-re ugyanis 14 helységben szerzett jobbágyokat, szám szerint 44-et, amivel a széken belüli rangsorban a 7. helyre ugrott. Nála kevésbé tehetséges karrierépítő volt Tiboldi György, aki bár szerepelt az 1576. évi adólajstromban, mindössze a tizedét fizette a Bögöziek adójának Farkaslakán fekvő birtokáról. A szerény kezdetekhez képest Tiboldi 1614-re mintegy megtízszerezte birtokait és jobbágyai számát, és kiterjesztette befolyását az Ilke-Szentkirály-Tibód/Tibold településekre. Ezzel a jobbágytartók középmezőnyébe került, de lófő maradt, az egyik leggazdagabb a lófők között. A Kornisok tudatos birtoképítési stratégiája összességében azt eredményezte, hogy a család birtokai Udvarhelyszék nagy részét lefedték, és ha ehhez hozzászámítjuk a klientúra-rendszer tagjainak a birtokait is, akkor majdnem a szék egészére kiterjedt a hatalmuk (1. a mellékelt két térképet). A kimaradt terület Keresztúrszéknek az a része, amelynek uralma fölött a 16. század második felében a Csákány és a Geréb család osztozott. A meg nem szerzett falvak fele (közel 20 település), a fiatfalvi Gerébek érdekszférájába tartozott. Közülük 108 KmOL Protokollumok F. H/2. 1593/27. 109 Uo. 1590/11. 110 Uo. 1593/287. 111 1590-ben két alkalommal járt el Fosztó Imre valamely társával Kornis Farkas képében különböző ügyekben, 1592-től 1598-ig pedig mint az egyik vicekirálybíró szerepel. 112 KmOL Székely Láda, 56. sz. VIII. 1. 113 Uo. 114 SZOKL II. 195.
