Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
Miként kell értelmeznünk Rákóczi követségének isztambuli tevékenységét Bocskai Miklós értesülésének ismeretében? Amikor Veres Dávid és Michael Weiss május 20. után elhagyta Erdélyt, a török diplomácia Rákóczival szemben teljesen elutasító volt. Az a tény azonban, hogy a nagyvezír fogadta őket, és közvetítését felajánlotta, még ha hazugsággal is vádolták az erdélyi diplomatákat, feltétlenül enyhülést jelentett. Bocskai Miklós adatai megerősítik, hogy Veres Dávidékkal {David literátus) azután két török csausz érkezett a Portáról Erdélybe, akik azonban nem a megerősítés végett jöttek, azaz nem hoztak zászlót és botot számára, hanem Jenő és Lippa várainak átadását követelték. Ez a követelés ténylegesen figyelmeztetés volt, hiszen átadásukat — mint említettük — maga Rákóczi ígérte meg még márciusban.96 Tudott ugyanakkor, hogy Bocskai Homonnai pártján állt, majd júliusban a szatmári őrséggel felesküdött a magyar királyra. A fenti idézetből kiérezhető „kárörvendés", hogy mégsem sikerült Rákóczinak megerősíttetni magát, ebből adódhatott. A török követség megjelenését Erdélyben a kortársak sikernek tekintették. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a korábbi ígéret, azaz az említett várak átadása a kinevezés feltétele volt. A Porta eddig teljes bizonytalanságban lehetett az erdélyi viszonyokat illetően, így bizalmatlan volt és maradt Rákóczival szemben is. Homonnai óvatoskodása, majd sorozatos visszalépése, és egy új, megbízhatóbb személy hiánya azonban egyre elfogadhatóbbá tette Rákóczit. Feltételezem, hogy jelezték is neki Isztambulból, hogy az eddigi elutasítás nem tart örökké, érdemes némi gesztus megtétele után ismét próbálkoznia. így jogos igényként fogalmazódhatott meg, hogy a sok ígérgetés után az erdélyi vajda teljesítse végre kötelezettségét, és akkor megkapja a fejedelmi/vajdai jelvényeket és a kívánt szultáni szerződéslevelet. Rákóczi egyik levelében ugyancsak említett csauszok, akik azonosak lehetnek a Bocskai jelentésében szereplőkkel, végül augusztus 14-én érkeztek meg Gyulafehérvárra. Rákóczi csak annyit mond el róluk, hogy rajtuk keresztül kérdezte meg a nagyvezír, mit tud a Habsburg követség Isztambulba indulásáról.9 7 Bizonyos, hogy erről nem az erdélyi vajdának volt a legbiztosabb információja, aki csak másodkézből tájékozódhatott. A csauszok érkezésének valós célja jelenleg homályban marad. Feltételezem, hogy a Bocskai Miklós levelében olvasható mondatok világítják meg küldetésük valós okát: azaz az ígért várak átadásának oszmán követelését. Thomas Glover angol követ röviden szintén beszámolt az erdélyi követség portai működéséről. Július 10-én (20-án) megjegyezte, hogy Rákóczi embereit még mindig nem engedték audienciára, valószínűleg azonban a következő héten csókolhatják meg a szultán kezét. A Portán olyan hírek forogtak, hogy Ru-Lippa restituat, si noluerit, vi occupabuntur ipso ex provincia eiecto. Unde regnicolae valde sunt conturbanti. Postularunt etiam tributum, licet antehac iam ad 40 annos condonatio illius ipsis promissa fuerit." ÖStA HHStA UA AA Fasc. 153. Konv. C. (1607. XI.) fol. 105. Dátum és hely nélkül, de valószínűleg Szatmárból. Utólagos ceruzás datálás az okmány bal alsó sarkán „Ad 6. Oct. 1607." A szöveg nyelvtani értelmezésében köszönöm Galántai Erzsébet és Makk Ferenc szegedi professzorok önzetlen segítségét. 96 L. a 41. jegyzetet. 97 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 152. Konv. C. (1607. VI-VIII.) fol. 79. Gyulafehérvár, 1607. 08. 15. Rákóczi Zsigmond Forgách Zsigmondnak; EOE V 538-539. Nr. LXXII.
