Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
döntését a szultánnak is meg kellett erősítenie. Kőrössi István állandó követ lépéseket tett, hogy a Duna menti pasák és bégek parancsot kapjanak Erdély védelmére, ugyanakkor arra is, hogy a magyar, székely és szász nációt felszólítsák az új fejedelem, Homonnai uralmának elismerésére. A követ emellett kiemelte, hogy a havasalföldi vajda, Radu §erban részéről veszélyes praktikák indulhatnak, így erre nagyon figyeljenek oda. A követ számára Isztambulban a súlyos belső nehézségek, a perzsa háború és az anatóliai lázadások ellenére sem tűnt gyengének az Oszmán Birodalom, ezért könyörgött az erdélyi magyar uraknak, hogy a Portától el ne szakadjanak. S az új fejedelem végleges megerősítése, az ahdnáme kiadatása érdekében is lépéseket tett: „Noha énnekem senki nem írt az athnáme felől, de énnekem is gondom volt reá, és valamint annak előtte az mi meghalt kegyelmes urunknak megadták volt, azonképpen most is megadják, hogy ha az lesz az fejedelem, az melyet itt hirdetnek."5 5 A Porta talán kissé lassan reagált Murád pasa nagyvezír felterjesztésére, így elképzelhető, hogy a válaszok mind a testamentumos uraknak, mind Homonnainak és a nagyvezírnek csak március 12-én értek Belgrádba. A nagyvezírnek szóló okmányról jelenleg csak Buday István jelentéséből tudunk, a másik két levél azonban konkrétan is ismert. Ezek a szultánok levelezését közlő Feridun bég gyűjteményében a 19. században Isztambulban nyomtatásban is megjelentek, sőt a Török magyarkori államokmánytárban magyar fordítás is készült róluk.5 6 Az okmányok tartalmi elemzése előtt megjegyzendő, hogy az isztambuli szultáni könyvtár kéziratos kötetei között sikerült megtalálni a levelek szövegének eredeti változatát is,5 7 amely a kiadotthoz képest számos eltérést mutat, és három lényeges ponton értelemzavarónak is mutatkozott. Az eltérések abból adódhattak, hogy a 19. század közepén a török kiadás során modernizálták, sőt bizonyos mértékben értelmezték a leveleket, és ezáltal — különösen a Homonnainak szóló okmányt — tartalmi szempontból is „megváltoztatták". így a továbbiakban természetesen az újonnan előkerült eredeti szövegeket tekintem a vizsgálat alapjának. Mindkét szultáni levélben külön kiemelik azt a tényt — amelyet a korabeli magyar források is említésre méltónak tekintenek —, hogy Bocskai István halálának napja péntekre esett. A pénteki naphoz azonban olyan dátumot illesztettek (1015. ramazán 5.), amely 1607. január 4-ére, csütörtökre esett. Mielőtt arra gondolnánk, hogy a portai kancellária egyszerűen elszámolta a haláleset dátumát (1606. december 29-ét), amely 1015. sabán 28. lett volna, fel kell hívni a figyelmet, hogy ramazán 5. szerepel Homonnai kinevezésének dátumaként a Belgrádban kiállított berátban is. A nagyvezír bizonyára elküldte a Portára a berát szövegét, amelyet nyilvánvalóan felhasználtak a szultáni levelek 55 Torma K: Okmányok i. m. 105-108. 56 Ahmed Feridün Beg: Mecmúa-i mün§eatü s-selátin. II. Istanbul 12752. 468-469., TMÁOT I. 62-63. I. Ahmed szultán levele Homonnai Drugeth Bálintnak a magyar királlyá és erdélyi fejedelemmé való kinevezéséről; Feridűn II. 12752. 469., TMÁOT I. 62-63. I. Ahmed levele Alvinczi Péternek és a testamentumos uraknak Homonnai Drugeth Bálint kinevezéséről magyar királynak és erdélyi fejedelemnek. 57 Topkapi Sarayi Müzesi Kütüphanesi, Istanbul (a továbbiakban TSMK) E 1942, fol. 161b-162b., fol. 162b-163a.
