Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807

„(muslihu) masälihi §-§irzimeti n-nasräniye Räkoc Jigmon hutimet 'aväkibuhu bi-l hayr südde-i seniyemüze kemäl-i itä'at [...]", azaz: „a keresztényi közösség ügyeinek elrendezője, Rákóczi Zsigmond — érjen jó véget — boldogságos küszöbünk iránt tökéletes hűséget [...] (mutatott)" Mindezek tehát nem tehették meg nem történtté Rákóczi megválasztását, akinek a megváltoztatott szövegű berátot 1607. február 22-én Gyulafehérváron ünnepélyesen átadta Musztafa aga. Olyannyira nem, hogy két változatban is ismert Rákóczi hűségnyilatkozata, amelyet a beiktatás után a nagyvezír számára állított ki, és amelyben kijelentette, hogy az ország Homonnait sohasem fogadja el fejedelemnek, őt viszont igen. Ha megmaradhat a trónján, visszaadja az oszmánoknak az általuk régóta (1599-től) követelt várakat, Jenőt és Lippát, minden tartozékaikkal együtt.41 Homonnai és követe, majd utánuk szinte minden jelentős politikai személyiség, függetlenül attól, hogy „török" vagy „Habsburg" párton állt Erdélyben, egyértelműen tisztességtelen lépésnek tekintette Rákóczi Zsigmond tettét. Ez azonban az adott helyzetben folytatása volt az erdélyi rendek korábbi ellenállásának, akik nem akartak a szabad fejedelemválasztásról lemondani, és következménye volt annak, hogy Homonnai nem vett részt Bocskai István fejedelem temetésén. Leszögezhető tehát: Rákóczi Zsigmond nem véletlenül, ám nem is nyomásra, hanem nagyon is komolyan készült az erdélyi fejedelmi/vajdai méltóság megragadására. Meg volt győződve ugyanakkor arról, hogy a török oldal-41 MOL, R 298, Erdélyi iratok 1. tétel Erdélyi török diplomáciai leveleskönyv című sorozat 1544-1660. fol. 24v.; TMÁOT I. 65.; Szilágyi S.: Rozsnyai Dávid i. m. 49-50. (Rozsnyai Dávid gyűjteményében lévő másik példányról)