Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Albert B. Gábor: A magyarországi tankönyvrevíziós mozgalom a két világháború között I/63
Smith és munkatársai —, mely a maga 500 oldalas terjedelmével éppen kétszer akkora volt, mint magyarországi megfelelője. A könyv mindössze 10 sorban foglalkozott Magyarországgal: „Magyarország régen hosszú ideig önálló királyság volt. Sok évvel a világháború előtt az Osztrák-Magyar Birodalomnak volt egy része. Most újra önálló, de nem olyan nagy, mint volt a háború előtt, mert keleten a lakosság román lévén, ez a terület Romániához, délen a lakosság szerb lévén, ez Jugoszláviához és északon a lakosság szlovák lévén, Csehszlovákiához csatoltatott vissza."40 Tas ezek alapján szomorúan állapította meg, hogy az angolok és az amerikaiak egyaránt abban a téves hitben élnek, hogy a magyarok olyan területeket akarnak visszakapni, melyek jog szerint nem tartozhattak az országhoz. Végkövetkeztetésében Tas a külföldi tankönyvek egy részét jóindulatú, de felületes munkának nevezte, más részüket viszont a nem jóhiszemű tankönyvek közé sorolta. Tas elsősorban az Egyesült Államokban járt cseh emigráns politikusokat okolta azzal, hogy hathatós propagandájuk révén ezek a téves nézetek, torzítások a köztudatban is megfogantak. Nekik sikerült az önkormányzatiság iránt fogékony amerikaiakkal elhitetni, hogy Közép-Európában a nemzetek szövetségét, sőt az európai egyesült államok gondolatát kell megteremteni. Tas leszólta a Nevelésügyi Társaságok Világszövetségét is — mely szerinte szintén a cseh propaganda hatása alatt állt —, s úgy vélte, addig lehetetlen békére nevelni, amíg léteznek a csonka határok. Ám nyomban hozzátette azt is, hogy gyűlöletre sem szabad nevelni az ifjúságot. A magyarságot övező „tudatlanság" és „rosszindulat" áradását három tényezővel magyarázta: 1) Magyarországot még mindig Ausztria egy részének tekintik, 2) nem ismernek bennünket eléggé, 3) a magyar nemzetpropaganda erőtlen. Mint írta: „nemtörődömségünk is oka, hogy nem ismernek a külföldön bennünket eléggé. Párizsban láttam a néprajzi múzeumban, hogy Csehszlovákiának már külön terme van, ahol önállóan sok művészi kivitelű néprajzi anyaggal gazdagon megrakodva sikolt, visít a világ érdeklődéséért, demonstrálván önállóságát, külön ország voltát, addig mi a szoba egyik sarkában álló, búsuló juhásszal vagyunk képviselve."4 1 Megoldásként a szerző azt javasolta, hogy a magyar kormány folytasson propagandát a külföldi pedagógusok körében, használja ki szakembereinek nyelvismeretét, végezetül pedig vizsgálja meg a hazai tankönyveket. 1929-ben Franciaországban eltöltött nyári szabadsága alkalmával Olay Ferenc a francia tankönyveket tanulmányozta. Elemzését Magyarország a francia tankönyvek torzító tükrében c. tanulmányában tette közzé 1931-ben. Ebben arra a következtetésre jutott, hogy a franciák nem ismerik kellőképpen Magyarországot, tankönyveiket pedig Magyarország ellenségeinek adatai alapján írják. Ezek a tankönyvek két fő kérdést taglalnak, egyrészt a nemzetiségi kérdést, másrészt a háborús felelősség kérdését: Olay szerint mind a tudományosság, mind a tárgyilagosság elvárásainak ellentmondanak, jellemző vonásuk pedig az első világháborús volt ellenségekkel szembeni gyűlölet, illetve a németektől való félelem. Ennek igazolására az egyik legkedveltebb francia középiskolai történelemtankönyvet, az Albert Mallet-nak és Pierre Grillet-nek a 19. század törté-40 Uo. 147. 41 Uo. 152.
