Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Protokolle des Österreichischen Ministerrates 1848-1867 Band 2, 3. (Ism. Deák Agnes) III/795

körből induló, Bécsben hivatali karriert elért Dóczi élettörténete izgalmas olvasmány lehet nem csupán a történelem iránt érdeklődők, hanem a karakter formálódása, a személyiség és a különböző élethelyzetek közti összefüggések, az emberi kapcsolatok rétegei iránt fogékonyak számára is. Az érzékeny elemzés talán az eddigiekhez képest is személyesebbé formálja a pályaképet, és eligazít hőse identitásválasztásai közt is. Somogyi Évát ugyanis ezekben a tanulmányokban egy másik problematika is érdekli, szereplői identitása. A kérdést először a külügy magyar honosságú, magasabb beosztású hivatalnokainak nemzeti hovatartozásán keresztül vizsgálja, hisz a kortársakat és a történettudományt is élénken foglalkoztatta az a kérdés, hogy a Bécsben, vagy külföldön szolgálatot teljesítők magyarnak tekinthetők-e, s ha igen, akkor mennyiben. Két tanulmányban mutatja be, ahogy a külügyminisztérium esetében is tette, a külképviseleteken szolgálatot teljesítők még zártabb és még kevésbé ismert világát. Egyrészt érzékelteti a diplomata állás fokozatos átalakulását, ahogy egy exkluzív, elsősorban az uralkodó iránti lojalitás kritériumának megfelelő, zömmel gazdag és rangos arisztokrata családok fiai által betöltött státuszból, szakértelmet, hivatali előmenetelt, fizetést feltételező, mindinkább polgári jellegű szakmává válik. Másrészt ezeken a változásokon keresztül a bonyolult közjogi kapcsolatokba is betekintést nyer az olvasó, plasztikusan megjelennek azok az érdekek, többek közt a paritás értelmezése, amelyek a Monarchia politikai elitjét motiválták. A diplomaták honosságának, nemzeti hovatartozásának nagyon izgalmas vizsgálata is visszaadja ezeknek az érdekviszonyoknak az alakulását, s főként azt, hogy a szakmaiság kritériumainak erősödésével egyre kevésbé értelmezhetők a nemzeti szempontok. Az esetközeli vizsgálatokkal, a személyes helyzetek érzékeltetésével a szerző már eddig is nagyon körültekintő és differenciált választ tudott adni az identitás kérdéseire. De a származás, a honosság, a nemzetiség és a szakmaiság szempontjain túl ki is tágítja a problematikát, az identitás más rétegeit is tanulmányozza, egészen az alkotó kedv, tehetség kibontakozásáig. A kötet utolsó tanulmánya a külügyi tisztviselők alkotó teljesítményeit vizsgálja, és azáltal, hogy megmutatja, miként csúsznak bele egy-egy tudományos, vagy esztétikai kérdésen keresztül a hazai közélet nem kevéssé politikával terhelt diskurzusaiba, még elmélyültebben tudja gondolatvilágukat, műveltségi rétegeiket, hagyományaikat, kötődéseiket és elkötelezettségeiket rekonstruálni, és így önmeghatározásukat mérlegelni. Somogyi Éva új könyve komoly szakmai érdeklődésre számíthat, hisz úgy vezet be a „nagypolitika", a diplomáciatörténet világába, hogy élettel, személyes sorsokkal, karrierek alakulásával tölti meg az amúgy is érdekes politika- és intézménytörténeti kulisszákat, és érzékeltetni tudja ennek az exkluzív világnak élet-közeli, mindennapi perspektíváit is. Miru György DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 1848-1867 Abteilung II: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 2. Bearbeitet und eingeleitet von Thomas Kletecka und Anatol Schmied-Kowarzik unter Mitarbeit von Andreas Gottsmann. Öbv &hpt, Wien, 2005. pp. 396 DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 1848-1867 Abteilung II: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 3. Bearbeitet und eingeleitet von Thomas Kletecka und Anatol Schmied-Kowarzik unter Mitarbeit von Andreas Gottsmann. Öbv &hpt, Wien, 2006. pp. 361 Immáron csaknem negyven éve jelent meg az első kötete annak a nagy vállalkozásnak, mely az 1848-1867 között működő osztrák minisztertanácsok ülései jegyzőkönyveinek sajtó alá rendezését és kiadását tűzte ki célul. Az itt tárgyalásra kerülő két kötet a sorozat 20-21. darabja, s elérhető közelségbe került a sorozat befejezése: az 1860-as évek iratai már teljes egészében olvashatók nyomtatásban 1860—1861 néhány, igaz, politikai fordulatokban igen gazdag hónapja jegyzőkönyveinek kivételével, s a megelőző évtizedből is az 1850 ősze —1852 tavasza közötti nagyobb hiány mellett már csak az 1858-as esztendő jegyzőkönyvei hiányoznak. Rendkívül fontos ez