Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Albert B. Gábor: A magyarországi tankönyvrevíziós mozgalom a két világháború között I/63
tatta Klebelsberget a fejleményekről, egyben számos javaslatot is megfogalmazott a kedvezőtlen Magyarország-kép megjavítására. Először is hibának tartotta, hogy a kongresszuson alacsony volt a magyar részvétel. Míg Németországot és Franciaországot közel 90-90, Olaszországot és Lengyelországot közel 40-40, Dániát vagy 25, Romániát 14 tudós képviselte a kongresszuson, addig a mindössze négy fős magyar küldöttség munkáját mind a hatékonyság, mind a személyes felszólalások hiánya miatt aggályosnak tartotta. Aggasztotta, hogy a nyugatiak nem érdeklődnek a magyar történelem iránt, ezért olyan holisztikus szemléletű, összefoglaló mű megírására tett javaslatot, amely a magyar történelem középpontba állításával mutatná be Kelet-Európa fejlődését. „Meggyőződésem szerint — írta Domanovszky — külföldi történeti propagandánk leghelyesebb útja is az volna, ha nem egy speciális magyar történetet akarnánk ráoktrojálni a nyugati közönségre, hanem a kelet-európai fejlődés egy összefoglaló feldolgozását, amelyet természetesen a magyar szempontoknak kellene dominálniuk - ámbár ennek a tendenciának nem szabadna kiáltania. Ennek a munkának nem szabadna a politikai történet részleteivel foglalkoznia, hanem az általános alakulásokkal, a nyugati kultúrához való viszonyukkal és a hatalmi viszonyaikkal. Azt kellene kimutatnia, hogy Magyarország és Lengyelország mindig a nyugati kultúráért küzdöttek a többi részekkel szemben, de törekvéseiket az új korban a nyugati küzdelmek miatt nem kísérték kellő figyelemmel. Ilyen gondolatmenetből kiindulva különösen a francia mentalitás sokkal könnyebben volna a mi céljainknak kívánatos módon átalakítható, mint ha egyszerűen a magyar történetnek a mi viszonyainkhoz mért összefoglalását, a mi mentalitásunk szerint rájuk akarjuk kényszeríteni."2 4 A javaslat újszerűsége abban állt, hogy Domanovszky felismerte: a történészkongresszus előadásai lehetőséget nyújtanak diszkrét propaganda folytatására, amit a franciák és a németek igyekeztek is egymás ellen felhasználni. Mivel a Nemzetközi Történettudományi Bizottságban 3-3 képviselője volt Franciaországnak, Belgiumnak és Algírnak, valamint Németországnak, Ausztriának és Danzignak, sok esetben a lengyelek szavazata döntött. A lengyelek pedig általában a francia javaslatot támogatták. Annak felismerése, hogy a kelet-európai összefoglaló feldolgozásban központi hangsúlyt kapjon Magyarország és Lengyelország közös küzdelme a nyugati kultúráért, nem volt más, mint a hazai történettudomány és történetoktatás erősítésére irányuló kultúrdiplomáciai lobbi jelentőségének felismerése. Az oslói kongresszus XIV alosztálya foglalkozott speciálisan a történetoktatás és a történelemtankönyvek kérdéseivel. Calgreen svéd tanulmányi tanácsos szerkesztésében látott napvilágot a Report on nationalism in history textbooks c. kétkötetes munka, mely nem tartozott a kongresszus kiadványai közé, hanem az Egyházak Nemzetközi Jóbarát Szövetsége kiadványaként került kiosztásra. Ebben a kötetben a Szelényi Ödön által Magyarországról írt jelentés mellett volt olvasható Frantisek Loubal vágújhelyi tanár írása is, amely tíz oldalon keresztül igen kedvezőtlen képet festett a magyarországi helyzetről. Mint Domanovszky beszámolójából kiderül, Loubal olyan magyar tankönyvekre hivatkozott, melyek már kikerültek a forgalomból, továbbá egy engedélyezés 24 Uo. (A hagyatékban található szövegpéldány elírásait és gépelési hibáit kijavítottam - A B. G.)
