Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség Magyarországon a Schmerling-provizórium időszakában III/727

alatt megjelent „Üstökös" és „Alföld" című lapok „féktelenségei"-re hivatkozva —, de Mecséry elutasította ezt, mondván, Bolzano a legkitűnőbb fiatalabb magyarországi rendőrhivatalnokokhoz tartozik, s csak annyit engedett meg, hogy a dologra majd kedvező alkalommal visszatérhetnek.14

Végül aztán Prenninger főbiztost, a nagyváradi rendőrigazgatóság ideiglenes vezetőjét bízták meg az aradi biztosi teendőkkel is, míg őt eközben állandó állomáshelyén, Kassán Bolzano helyettesítette.15

A gondokat különösen Worafka, Marx és Johann Kordin, a debreceni biztosság vezetője esetében ítélte Pálffy súlyosnak, rájuk vonatkozóan is azt javasolta alig egy hónappal később, hogy alkalomadtán le kell őket cserélni. A többiekről, mint írta, nem volt saját tapasztalata, de a nagyváradi helyettest mint „talpraesett, energikus férfit" („ein tüchtiger energischer Mann") jellemezték előtte. Azt is jelezte, hogy hatáskörébe tartozónak érzi, hogy az alacsonyabb rendőrségi beosztásokba saját maga igyekezzen felkutatni alkalmas személyeket. Mecséry válasza azonban ridegen elutasító volt: áthelyezésre most nincs lehetőség, s egyébként sem ért azzal egyet, hogy „a rendőri tevékenységben járatos erőket, akiknek odaadásában és helyes felfogásában nincs oka kételkedni, eltávolítsák és olyan személyekkel pótolják őket, akiknek eddig még nem volt alkalmuk az ilyen ügyletekben szükséges rutin megszerzésére." A Marxot és Worafkát érintő megállapításra pedig egyáltalán nem is reagált.16

Ennek ellenére a beosztott személyzetben folyt egyfajta lassú áthelyezési politika, de a vezetők a helyükön maradtak. Marx jóval később, 1865-ben, az újabb politikai fordulat után maga is kérte áthelyezését, amit persze a helytartótanács akkori vezetője, Sennyey Pál báró maga is támogatott, annak azonban Bécsben akkor sem adtak helyt.1

7 A magyarországi rendőri szervezet első embere Joseph Worafka volt. A kortársi véleményt így összegezte róla az 1848 című lap 1867 tavaszán: „0 nem volt oly durva, mint Prottman; nyájas, udvarias férfiú volt, ki mindig mosolyogva dörzsölte kezét és nagy páthoszszal tudta elmondani, hogy hisz ő nem oka semminek, hanem a felsőbb hatóságok és a többi. Néha, igaz, hogy nagyon néha történt, de miután mégis megesett, hálás sziwel jegyezzük fel, néha tehát mégis lehetett egyen-másban 'capacitálni'; de a legnagyobb örömmel természetesen csak arra gondolhatunk, hogy most már nincs velünk semmi dolga..."18 14

Mecséry átirata Fogáchhoz, Bécs, 1862. jan. 27. (német nyelvű), Forgách levélfogalmazványa Pálffyhoz, Bécs, 1862. Böjtelőhava 11. MOL D 185 1862:76. 15

Prenninger jelentése a helytartótanács elnökségéhez, Nagyvárad, 1863. febr. 19. (német nyelvű) MOL D 191 1876.IV1863. 16 Pálffy Mór előterjesztése Mecséry számára, Buda, 1862. márc. 4. (német nyelvű), Mecséry válasza, Bécs, 1862. márc. 10. (német nyelvű) MOL D 191 4956.IV1862. „...mit dem Polizeigeschäfte vertrauten Kräfte, in deren Hingebung und Gesinnungstüchtigkeit ich keinen Grund habe einen Zweifel zu setzen, zu entfernen und dieselben durch Personen zu ersetzen, welche keine Gelegenheit gehabt haben, sich in diesem Geschäfte die nöthige Routine zu erwerben." 17

Marx beadványa Sennyey tárnokmesterhez, Kassa, 1865. okt. 30. és Sennyey levélfogalmazványa a rendőrminisztérium elnökségéhez, Buda, 1865. nov. 3. (német nyelvűek) MOL D 191 5839.IV1865. 18

A pesti rendőrigazgatóság. 1848, 1. évf. 10. sz. 1867. márc. 14. Persze elszórva napvilágot kapott más vélemény is. A konzervatív Török János lapja, a Pesti Hírnök például 1867 tavaszán Worafka elmozdítása, illetve kitüntetése kapcsán így ír: „Worafka kormánytanácsos, ki magatartása által köztiszteletet vivott ki, nyugdijt nyervén, nem akar többé hazánkból távozni, s Budán telepedik le." Pesti Hírnök, 8. évf. 94. sz. 1867. ápr. 24.