Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
Vagyis amikor Komáromyék az 1866. évi háború előestéjén megállapodtak Kossuthtal a magyar függetlenségi háború előkészítéséről, a hazaiaknak tett ígéretükkel ellentétesen cselekedtek. Keglevich és Ráday Komáromyékkal való kapcsolatáról valamilyen módon Kossuth is tudomást szerzett.3 1 Ludvigh ugyan 1866. május 27-én azt írta Kossuthnak, hogy Komáromy és társai nagy befolyással vannak a baloldalra, és ha a „középhez" fordulnának, Tisza és Ghyczy hamar egyedül találnák magukat,3 2 értesülését azonban más forrás nem erősíti meg. A bizottmány tagjainak számát nem ismerjük, és arra sem kaphatunk választ a korabeli iratokból, hogy a „comité" tényleges szervezetet jelentett-e, vagy csak egy baráti, politikai kapcsolatok mentén létrejött csoportot. Nem ismerjük tevékenységének részleteit sem. Az azonban biztosnak tűnik, hogy tagjai mind a balközépből kerültek ki. A forrásokból kiderül, hogy Csáky és Komáromy július végéig valóban bíztak a magyarországi felkelés kirobbanásában. Kossuth, valamint a porosz és az olasz kormány előtt ugyan tudatosan eltúlozták a hazai mozgalom méreteit, és elhallgatták Keglevich feltételeit, de valószínűleg abban reménykedtek, hogy a különböző irányokból végrehajtott betörések fellelkesítik majd a hazai közvéleményt, és a spontán meginduló harcok feledtetni fogják a szervezés csekély mértékét. Július végén azonban szembesültek terveik megvalósíthatatlanságával, és Simonyit, illetve a Vidacs-féle bizottmány Gáspár nevű küldöttjét igyekeztek rávenni arra, hogy segítsen a magyarországi szervezkedésben.3 3 Ennek előzménye vagy az lehetett, hogy bár Klapka július 28-án osztrák területre lépett, mégsem robbant ki a hazában felkelés, vagy az, hogy az otthoniak a porosz-osztrák fegyverszünet megkötése, esetleg a porosz sereg betörésének elmaradása miatt elutasították a háború megkezdését. Mindenesetre a Klapka-légió jablonkai betörésének idején, augusztus első napjaiban Csáky és Komáromy már tudták, hogy az általuk képviselt comité nem fog felkelést kirobbantani Magyarországon. Július végén Kossuth egyre türelmetlenebbé és gyanakvóbbá vált Csáky és Komáromy irányába, ezért Poroszországba küldte a Párizsban élő magyar emigránst, Irányi Dánielt, hogy az ő nevében vonja felelősségre a két politikust. A július 31-én kelt megbízólevél Kossuth Csáky és Komáromy tevékenységével adták ki, de mivel Somogyi úgy ír Keglevichről, mint Heves megye még hivatalban lévő főispánjáról, ez az írás biztosan 1886-ban vagy 1887-ben keletkezett. Nagyon valószínű, hogy az igen részletes, anekdotikus elemekkel tarkított életrajz adatainak forrása maga Keglevich volt, így valószínűleg ő mesélt Somogyinak az 1866-os eseményekről is. Az életrajz szokatlan módon közli Keglevichnek az 1866. évi háború idején „Spectator" címen megjelentetett röpiratát is, amelyben a következők olvashatóak a mozgalom céljairól: „Pactálni, de nem mindenáron. Forradalomtól sem ijedni vissza, sőt, ha kell elé is idézni azt, de ezt sem mindenáron. A minden áron való pactálást a régi conservativ párt embereire hagyni. A minden áron való forradalmat a szélsőbalnak hagyni... Készen állni arra az esetre, ha a külviszonyok alakulásai a magyar államnak Ausztria nélkül való fönnállására esélyt idéznének elő; de készen állni az esetre is, ha a külviszonyok ránk csak részben kedvező alakulása eszélyes béke megkötésére int." (Somogyi Zsigmond: Magyarország főispánjainak albuma. Szombathely 1889. 211-214.) 31 Kossuth Iratai VI. Történelmi tanulmányok, (a továbbiakban: KLI VI.) S. a. r. Kossuth Ferenc. Bp. 1898. 163-170. Kossuth-Szilágyi, 1866. dec. 16. 32 MOL R 90. 4416. Ludvigh-Kossuth, 1866. máj. 27. 33 KLI VII. 129-130.; Tanárky naplója i. m. 338-340.
