Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Papp Júlia: „...Nem csak karddal, hanem pennámmal is használni..." Adatok Agyagfalvi Goró Lajos (1786-1843) hadmérnök életrajzához és pályaképéhez III/673
des Genie- und Fortifications-Wesens) is kinevezett János főherceg volt, akivel Goró élete utolsó évtizedében rendszeres munkahelyi levelezésben állt. Goró katonai pályafutásának állomásai, illetve szolgálati helyei a bécsi Kriegsarchivben található Conduite-Liste alapján pontosan rekonstruálhatók.18 1805 szeptemberében mérnökkari hadapród (Ingenieur Corps Cadet), 1807-ben főhadnagy (Oberlieutenant) lett. 1809-ben, a napóleoni háborúk idején, részt vett az asperni csatában, illetve a pozsonyi hídfő védelmében. A művészet és irodalom iránti korai érdeklődésének jele, hogy 1809-ben Pozsonyban megjelent „Eggy ének Aspern ütközete után. írta Goro Lajos, Cs. K. Ingenieur és Fő Hadnagy" című költeménye, melynek mottóiul Kisfaludy Sándor (Himfy) és Csokonai Vitéz Mihály verseiből vett sorokat választott. 1813 és 1815 között Itáliában — 1815-től alszázadosként (Capitainlieutenant) — majd 1816 elejétől Dalmáciában (Spalatóban) szolgált, dalmáciai tartózkodása alatt rendszeresen tanulmányozta Spalato, Salona és a környék római emlékeit.1 9 A Josef von Hormayr20 által szerkesztett bécsi „Archiv fur Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst" című folyóirat szerint 1817-ben Goró részt vett azokban a dalmáciai régészeti kutatásokban, melyeket Anton Steinbüchel von Rheinwall21 (1790-1883), a bécsi egyetem érem- és régiségtan professzora, illetve az udvari érem- és régiségtár és az Ambras-i gyűjtemény tudós igazgatója vezetett.2 2 Az Archívban említett 1817-es évszám — úgy tűnik — elírás vagy tévedés lehet, Steinbüchel ugyanis 1818 tavaszán érkezett Ferenc császár kíséretében Dalmáciába, ahol négyhetes spalatói tartózkodása során a város környékén lévő római emlékeket is megvizsgálta.23 Kutatásairól 1820-ban részletes úti beszámolót jelentetett meg,2 4 melynek függelékében — részben a korábban meg-18 Conduite-Liste - Major Ludwig Goro von Agyagfalva... Jelzet: 150/842. Haus- Hof- und Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Qualificationslisten, Bécs. 19 Oesterreichisches Militär-Konversations-Lexikon i.m. II. 763-764. 20 Szentesi Edit: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig. In: Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria kiállítási katalógusa. Szerk.: Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Bp. 2000. 75-80.; Uő: Birodalmi patriotizmus és honi régiségek. Az egykorú osztrák hazafias történeti festészetről szóló írások Josef Hormayr lapjában (1810-1828). Bp. 2003. PhD értekezés. 21 Adelheid Heidecker: Anton Steinbüchel von Rheinwall (1790-1883), Direktor des k. k. Münzund Antikenkabinetts. Erfolge und Krisen in der Laufbahn eines österreichischen Staatsbeamten und Gelehrten. (Ungedr.) Dissertation, Wien 1969.; Manfred Alois Niegl: Die archäologische Erforschung der Römerzeit in Osterreich. Eine wissenschaftsgeschichtliche Untersuchung. Wien 1980. (Denkschriften der Osterreichische Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Klasse. 141.) 70, 87.; Alfred-Bernhard Walcher - Friedrich Wilhelm Hamdorf: Zu den Anfangen der Münchner Vasensammlung im frühen 19. Jahrhundert. Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst. Dritte Folge, Band XLI. 1990. 10-12. Steinbüchel-lel később jó kapcsolatban volt a fiatal Pulszky Ferenc: Pulszky Ferencz: Életem és korom. I-II. Bp. 1958. I. 76-77, 93. stb. 22 Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst 2. (1824) No. 149-150. 812. Steinbüchel útjáról említést tesz: Jahrbücher der Literatur. Wien 1. (1818) Zweyter Band (Melléklapja: Anzeige-Blatt für Wissenschaft und Kunst) Nr. II. 1. 23 Wurzbach, C.: Biographisches i.m. Wien 1879. XXXVIII. 54. 24 Dalmatien. Eine Reiseskizze. Jahrbücher der Litteratur. Wien 3. (1820) Zwölfter Band. Oktober, November, Dezember. (Melléklapja: Anzeige-Blatt für Wissenschaft und Kunst.) Nr. XII. 1-30.
