Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Papp Júlia: „...Nem csak karddal, hanem pennámmal is használni..." Adatok Agyagfalvi Goró Lajos (1786-1843) hadmérnök életrajzához és pályaképéhez III/673

Papp Júlia „...NEM CSAK KARDDAL, HANEM PENNÁMMAL IS HASZNÁLNI..." Adatok Agyagfalvi Goró Lajos (1786-1843) hadmérnök életrajzához és pályaképéhez* A 18. században az antikvitás iránti erőteljes, a művelődés számos területét átható vonzódás egy sajátos szellemi klímát hozott létre Európában. Kialakult egy mind származása, mind foglalkozása szerint heterogén, nemzetközi társaság, amelynek tagjai között az antik kultúra iránt szenvedélyesen vonzódó tudósokat és amatőr régiségbúvárokat, műgyűjtőket és műkereskedőket egyaránt találunk. Az Európa-szerte folyó sajtó-, illetve magánlevelezések tárgya az irodalmi és művészeti emlékek ismertetése, értelmezése, ikonográfiái és formai sajátosságaik vizsgálata, a témával kapcsolatban megjelent könyvek bírálata volt. Ebből a szellemi közegből váltak ki alkalmanként azok a közös érdeklődésen és baráti kapcsolatokon alapuló, nem hivatalos „akadémiák", „társaságok" is, melyeknek tagjai részt vettek a régészet-, és művészettudomány, illetve a műemlékvédelem 19. századi nemzeti intézményrendszereinek megteremtésében.1 Az erdélyi születésű Agyagfalvi Goró Lajos hazai és külföldi újságokban, folyóiratokban publikált régészeti tárgyú cikkeivel, magyarországi, osztrák és itáliai történészekhez, régiségkutatókhoz fűződő kapcsolataival, illetve 1825-ben megjelentetett, személyes felméréseken alapuló „Wanderungen durch Pompeji" című könyvével — s annak kiterjedt hazai és külföldi recepciójával — ehhez a virtuális szellemi közösséghez tartozott. Típusértékű reprezentánsa volt ugyanakkor annak az európai katonatiszti rétegnek is, melynek tagjai hivatásszerűen vagy műkedvelőként foglalkoztak építészettel, képzőművészettel, régészettel, műgyűjtéssel. A 16-17. század óta gyakran találunk — elsősorban a rajzolói, építészi, mérnöki és utászi képzettséggel rendelkező hadmérnökök között — olyanokat, akik * A tanulmány a bécsi Collegium Hungaricum és az OTKA (K 62711) támogatásával készült. 1 L. pl. a hazai gyűjtőkkel (Bitnicz Lajos, Jankovich Miklós) is kapcsolatban álló sziléziai Johann Gustav Büsching vagy a Német Régészeti Intézet elődjét, a római archeológiai intézetet (1828) megalapító Eduard Gerhard (1795-1867) és köre tevékenységét. Büschingről újabban: Marek Halub: Johann Gustav Gottlieb Büsching 1783-1829. Ein Beitrag zur Begründung der schlesischen Kulturgeschichte. Wroclaw 1997.; Uő: Johann Gustav Gottlieb Büsching, die Breslauer Universität und die Viadrina. In: Krystyna Gabryjelska und Ulrich Knefelkamp (Hrsg.) Brückenschläge. Kulturwissenschaften Frankfurt/Oder und Breslau. Vorträge der ersten gemeinsamen Ringvorlesung der Europa-Universität Viadrina in Frankfurt (Oder) und der Universität Breslau. Spektrum Kulturwissenschaften Band 3. Berlin 2000. Gerhardról: Neue Deutsche Biographie. I-XXI. Berlin 1964. VI. 276-277.; Szilágyi János György: „Ismerem helyemet" (A másik Pulszky-életrajz). In: Pulszky Ferenc (1814-1879) emlékére. Szerk.: Marosi Ernő et al. Bp. 1997. 26.