Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Vári András: A magyarországi hitelszövetkezeti mozgalom megalapítása 1886-1894 III/629
De ez a gyors elterjedés, fejlődés egyben az alapvető agrárius elképzelés igazolása is volt. A hitelszövetkezetek gyors fejlődése életképességüket is bizonyította. Ám ehhez az első lökés is kellett, mindkét formában: mint indulótőke, és mint az oktatásra, nevelésre, ellenőrzésre és irányításra fordított rendkívüli erőfeszítések. A szövetkezetek monográfusa szerint, aki maga is szövetkezetszervező volt, az ilyen típusú ráfordítás fontosságban a tőkeellátással egyenlő.7 7 A Pestmegyei Hitelszövetkezet sikerei mind a reményeket, mind a félelmeket kövérre hizlalták. Már az 1888-as költségvetési törvény vitájában több képviselő is fölhozta a mezőgazdasági hitelproblémák megoldásának szükségességét és a Pest megyei szövetkezeti ügyet.7 8 Károlyi fölszólalásában a hazai szövetkezeteket európai kontextusba helyezte. Úgy vélte, hogy az intézményes formák az egyes népek műveltségi szintjével összefüggésben változnak, alacsonyabb kultúrszinten kevesebb, magasabban több öntevékenység várható. Szerinte a Pestmegyei hitelszövetkezet egyfajta magyar modell lehetne, abban az értelemben, hogy az öntevékenység és a felügyelet elemeinek a magyar viszonyoknak megfelelő keverékét képviseli. Károlyi kijelentette: „Részemről ma egyebet a hitelszövetkezetek terjesztése érdekében nem kérnék a t. kormánytól, mint erkölcsi támogatást, amely abból állna, hogy a kormány a pestmegyeihez hasonló eljárást ... ily célból ajánlja a megyéknek. Kívánatos azonban másrészt, hogy járuljanak ott, hol egyesek kezdeményezése nem elég, a megyék pótadó vagy más alapítványok útján az ily megyei hitelszövetkezeti központok létesítéséhez."7 9 Károlyi kérelmét több felszólaló (Gaál Jenő, Dessewffy Aurél, stb.) helyesnek találta. Matlekovits, a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár és Tisza István ellenezték. A vita végén felszólaló Tisza Kálmán rámutatott Károlyi javaslatának belső ellentmondására. Arra, hogy az „erkölcsi támogatás" iránti kérelem mégiscsak azt vonná maga után, hogy a megyéknek a törvényhatóság pénzét olyan célra kellene fordítani, ami addig nem tartozott ellátandó feladataik közé. A kormánypárti szónokok óva intettek az egyéni kezdeményezés megfojtásától a túlságos állami beavatkozás által. A szemforgató álláspontot legtömörebben Tisza Kálmán szavai adják vissza: „Azt mondta ...gr. Dessewffy Aurél úr...és gr. Károlyi Sándor is, hogy a kormánytól, az államtól, szellemi támogatást vár. Ez helyes. De akkor, mikor azt mondják, hogy alulról kell kezdeni, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy támogatni csak azt lehet, ami már keletkezett. Mihelyt a támogatás alatt azt értik, hogy a kormány csinálja, akkor már nem támogatást kérnek, hanem egyenesen állami beavatkozást. És ez az szerintem, ami az eszméket összezavarja."8 0 Ügy tűnt tehát, hogy az első megyei szövetkezet szervezése talán kormányszintű támogatással indulhatott meg. Egy év elmúlván a szövetkezetek fejlődése ugyan nagy lendületet vett, ám a kormány jóindulata elfogyni látszott. Vajon miért? 77 Csepregi Horváth: Gr. Károlyi, 52-55. 78 KN 1887-92, III. köt. 53. ülés,. 1888. jan. 31.-én és KN 1887-92, ÜL köt. 55. ülés, 1888. febr. 3-án. 79 KN 1887-92, III. köt. 53. ülés,. 1888. jan. 31.-én 80 Uo. és KN 1887-92, III. köt. 1888. február 3-i 55. ülés.
