Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Vári András: A magyarországi hitelszövetkezeti mozgalom megalapítása 1886-1894 III/629

közvetítő kereskedők nagy része is zsidó volt. Erre tekintettel a csalás-jelenség értelmezése háromféle lehet. Le lehet leplezni a zsidók machinációit. Ezt az értelmezést a tiszaeszlári per lezárása és az antiszemiták politikai marginalizálása után a közbeszédben erős tiltás alá helyezte a liberális többség, de némi rejtjelezéssel élve továbbra is széles körben használták. Evvel a továbbiakban nem foglalkozunk, hiszen ez lényegében zsidókérdést csinált a hitelkérdésből. A második lehetőségként kínálkozó liberális értelmezés gyakran antiszemita kliséként könyvelte el az ilyen esetekről szóló híradásokat. De pusztán azért, mert ezek a leírások etnikai sztereotípiákat mozgósítanak, még nem következik, hogy nem hasonlíthatnak a valós életre. Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a korszakban a piac-mechanizmus hatóköre, az általa elért termelők tömege egyre nőtt. Ez másként tekintve azt jelenti, hogy a piaci mechanizmusokat nem ismerő, az egész újfajta gazdasági gondolkodásmóddal újonnan szembekerülő, nemcsak számolni, de gyakran írni-olvasni sem tudó parasztokból is állandó a „kínálat". Annál is inkább, mert még a század első felében piacközeibe jutott termelők idevonatkozó ismeretei is elavultak az intézményes átalakulások, a váltótörvények bevezetése, a falusi árvapénztárak és egyházközségi alapok megszűnése vagy átalakulása kapcsán.3

1 Ráadásul a kereskedőket még privilégiumokhoz is juttatta pénzgazdaság érdekeit szem előtt tartó új jogrend - pl. a polgári perrendtartás, a 1868. LIV tc. a 35.§-ával. Ez a „könyvkivonati" (auszugális), vagyis számlatartozásokért folyó perekben azon bíróság illetékességét állapította meg, ahol a könyvek vezettettek, vagyis a kereskedő székhelyéét. Innentől kezdve az előfizetést, részletre bóvlit a parasztra tukmáló kereskedők akkor is nyertek, ha a vevő kijózanodott és nem akarta tovább fizetni a részletet, az előfizetést. Hiszen senki nem ment Máramarosból vagy Maros-Tordából Pestre pereskedni, hanem vagy egyből az első fenyegetésre kifizette az árat és kidobta a bóvlit, vagy, ha igazságában bízó ember volt, akkor a perben meg sem jelenve várta meg az ítéletet, és az elmarasztaló ítélet után kénytelen-kelletlen az immáron perköltségekkel megnövelt összeget fizethette. Az agráriusok szerint egész falvakat raboltak ki így.3

2 A 'buta' keresztény paraszt a 'ravasz', vagy mondjuk kereskedelemben jártas, jobbára zsidó kereskedővel szemben nyilvánvalóan segítségre szorul. Ez elvben két megoldási módot kínál. Vagy a „ravasz", vagy a „zsidó" jelleget, minőséget kell megszűntetni illetve a másik pólushoz hasonlatossá tenni. Az agrárius hitelszövetkezeti mozgalomban semmilyen közvetett eszközt nem alkalmaztak, aminek a zsidó mint olyan lett volna a célpontja. Sőt, ez nem is csak egy a körülmények kényszere alatt kialakult gyakorlat volt. A szövetkezeti mozgalom vezető testületeiben is ott voltak a birtokot vett zsidó nagyvállalkozók közül néhányan.3

3

Az agrárius szövetkezeti kezdeményezésekben a hitel-31

Az 1848 előtti falusi hitelforrásokra ld. Kaposi Zoltán: A falusi hitelélet néhány sajátossága. In: Aetas 1992, 4. sz. 34-43. 32

Bernát István: Agrárius törekvések. Múlt, jelen, jövő. Budapest 1912, 17. 33

A szövetségbe lépett gazdasági egyesületek 1880-ban fölállított szövetkezeti szakosztálya előadója Dr. Lederer Sándor, a pesti zsidó hitközség későbbi elnöke, tagjai között van Karpeles Albert, Schossberger Henrik, Harkányi Frigyes. Vö.: Mezőgazdasági szövetkezetek. Budapest 1880, 2.