Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Vári András: A magyarországi hitelszövetkezeti mozgalom megalapítása 1886-1894 III/629
ve az agrár-érdekcsoportok és a Wekerle-kormány között 1893-95-ben folyt gazdaságpolitikai harcot kell alapul vennünk. E harcnak egyik központi kérdése a szövetkezetek sorsa volt. Itt ugyanis egy gazdasági intézet-hálózatra lehetett volna ráültetni egy országos mozgalmat, melynek a korlátozott parlamenti választójog ellenére is lehetett volna politikai jelentősége. Az alábbi vázlatban előbb a szövetkezet-alapítást, majd a kormány és az agrárius hitelszövetkezetek viszonyának fokozatos megromlását vizsgáljuk. 2. A hitelszövetkezetek létrejöttének indokai: a hitelszűke, az uzsora és a kisbirtokosok 2.1 A hitelszűke Legelőször azokat a hitelszűkével kapcsolatos állításokat kell tekintenünk, miszerint az 1840-es és 1890-es évek közötti periódusban valamiféle általános tőkehiány lett volna a magyar mezőgazdaságban. A kérdés nyilván az lenne, hogy milyen gazdasági célokhoz, milyen tőkeszükséglethez viszonyítva állapítható meg ez a feltételezett tőkehiány? Két ilyen, jelentős tőkét igénylő gazdasági szükségletre szoktak rámutatni: Egyrészt utalnak a mezőgazdaság intenzifikálásának igényére. A gazdaságtörténeti elemzések az ötvenes és hatvanas évek vonatkozásában egyenesen „a gabona-monokultúra szinte robbanásszerű kiterjedésének" korszakáról beszélnek.2 A gabona-monokultúrától való elszakadás az állattenyésztés fejlesztését, a tej- és zöldségtermelés, a takarmány- és ipari növények termesztésének növelését követelte volna meg. Ehelyett az 1870-es évek eleji csúcshoz képest a kilencvenes évekre csökkent ugyan némileg a gabonafélék aránya az összes vetésterületen belül, de az ekként felszabaduló területen és az összébb zsugorodó ugaron a gabona helyét főleg a kukorica vette át.3 Másrészt tevékenységszerkezet és talajerő-gazdálkodás szempontjából a kukorica nemigen jelent mást, mint a búza. De - viszonylag tőkekímélő volt. A terményváltás több forgótőkét igényelt ugyan (kapáltatás), de mégse olyan sokat, mint amennyit az alternatívák követeltek volna.4 Üzemi tőke, megfelelő épületállomány pedig ekkor még a nagybirtokon is hiányzott.5 Az agrártörténeti elemzések igyekeznek megállapítani, hogy mennyi föld maradt, illetve került a kapitalizmus 'indulásakor' a parasztok kezére. Föl szokták tételezni azt is, hogy szükséges lett volna a földbirtoklás koncentrációjának 2 Balogh István: A paraszti gazdálkodás és termelési technika. In: Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában (1848-1914). Akadémiai Kiadó Budapest 1972, 389. 3 Uo. 390-392, a Stat. Közi. köteteire hivatkozva, melyek szerint a gabona aránya az összes vetésterületen belül 1870-ben 68.7%, 1895-ben 61.4% volt. 4 Az alternatíva a marhatenyésztés fejlesztése és a tejtermelés lett volna. Az 1884. évi állatösszeírás szerint a marhaállomány 77.6%-a volt paraszti kézen. Vörös Antal: A magyar mezőgazdaság a kapitalista átalakulás útján (1849-1890). In: Gunst Péter - Hoffmann Tamás (szerk.): A magyar mezőgazdaság a XIX-XX. században (1849-1949) Budapest 1976, 120-121. Vörös szerint a színes tájfajták kialakulását is a parasztság tenyésztőmunkája eredményezte, nem pedig a gazdasági egyesületek vagy a nagybirtokosok tenyészállomány-importja. Uo. 121-124. 5 Vörös: i.m. 52.
