Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
ténelmileg és államjogilag, de földrajzilag és nagy részben nemzetiségi szempontból is Dániához tartozik. Lombardia soha nem kapcsolódott olyan mértékben Ausztriához, mint Schleswig Dániához, és se földrajzilag, se nemzetiségét tekintve nem kötődött hozzá. Itt nem fokozati különbségről, hanem a teljes ellentétről van szó."89 Mindkét ország nemzeti liberális politikusaiban élt az aggodalom: mit szól majd Európa, ha az olaszok ellen foglalnak állást? „ Nem hiszem, hogy amelyik nemzet prostituálta magát önmaga tette által, ezen prostitutio fel ne használtassák ellene akkor, amikor magát emancipálni akarja"- mondta Nyáry Pál.9 0 Halász Boldizsár is azon az állásponton van, hogy az olasz segély megadásával „egész Európa szimpátiáját elveszítenénk"9 1 A Március Tizenötödike cikkírója szerint, ha a magyarok fegyveresen fellépnek a horvátok ellen, akkor „azon pillanatban olly színben fognak feltűnni, mint most az osztrákok Lombardia-Velence ellenében"9 2 Dániában sem látják ezt másként. A dán demokraták szerint a márciusi minisztérium túl messzire ment, amikor hivatalosan olyan álláspontra helyezkedett, „amely meglehetősen ellentétben állt azzal, amit az egész felvilágosult Európa helyesnek tartott. Lehmann úr erre a veszélyes útra lépett, mikor a »Times« lapban egész furcsa módon véleményt nyilvánított az egyes országokban zajló eseményekről. Mit gondolhatott az akkor Európát uraló szabad szellemű párt egy olyan kormányról, amely egy tagján keresztül egy világhírű lapban az olasz mozgalmat könnyelműen az opr0r (lázadás) szóval illette? Mi mást, mint hogy a schleswig-holsteini felkelés ugyanazt a szimpátiát érdemli, mint Olaszország Ausztria elleni harca, valamint azt, hogy Dánia hercegségekhez fűződő viszonya éppoly erőszak uralmon alapul, mint az osztrákoké Itáliában. Lehmann úr, aki eddig egész életében a közvéleményre támaszkodott, most jónak látta az egész európai közvéleménnyel való szakítást, pusztán azért, hogy megnyerje a kabinetek kegyét. Különös baklövés volt azt feltételezni, hogy a két nagyhatalom, melyre leginkább számítottunk, csupán egy elv kedvéért harcba bonyolódik egy nagyhatalommal, amely akkor úgy tűnt, hogy mindent magával ragad. Ehhez jön még ráadásul, hogy Anglia — mint ahogy azt Lehmann tévesen következtette Lord Palmerston néhány Károly Albert hadjáratával kapcsolatban tett megjegyzéséből — nem a szó legszigorúbb értelmében ismerte el a legitimitás-elvet. Ez érződik az angol kabinet római, toszkánai és magyar ügyekben elfoglalt, ingadozó álláspontján. A legitimista prédikációk nem segítettek, míg végül Lehmann maga is elvesztette a beléjük vetett bizalmat, hiszen röviddel azután a francia kormányhoz fordult, ahol a szükségnek megfelelően teljesen más nyelven kezdett beszélni."93 Mint az idézetekből látható, mind a magyar, mind a dán nemzeti liberalizmusnak nehezére esik az olasz szimpátia-érzése ellen cselekedni, de még nehezebb a Kossuth által felvázolt és dánok által is érzékelt konzekvencia-elvet sa-89 Fsedrelandet 1848. szeptember 7. 90 Közlöny 1848. július 25. 91 Közlöny 1848. július 22. 92 Március Tizenötödike 1848. április 19. 93 K0benhavnsposten 1849. augusztus 18.
