Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
Dániában, hanem a hadügyminisztérium alá tartozott) és ez meg is látszott a teljesítményen. Dahlerup tanította meg őket, hogyan kell az ágyúkat elhelyezni a hajón stb. O irányította Velence blokádját és Radetzkyvel együtt vette át a város kulcsait. A győzelem után Triestben telepedett le és tovább folytatta az osztrák flotta szervezeti reformját. Tevékenysége azonban számos akadályba ütközött, beosztottjai szigorúsága, darabossága miatt nem kedvelték, feljebbvalói meg azért nem, mert nem volt szervilis, udvari ember. Erezve az őt körülvevő bizalmatlanságot 1851 nyarán felmondott és hiába kínáltak neki más állást, bárói címet, hiába kapta meg a vaskoronarend legmagasabb fokozatát, eldöntötte, hogy hazamegy. Valószínű elégedettek voltak tevékenységével, hiszen az osztrák hatóságok életfogytiglani nyugdíjat biztosítottak számára. A nyugalmat azonban otthon sem találta meg. Dániában alapvetően megváltozott, azaz demokratizálódott a politikai élet és mint régi vágású tisztet, aki a felvilágosult abszolutizmus normáit képviselte, már nem szívesen látták a haditengerészetnél. Egykori társai irigykedve nézték külföldi kitüntetéseit és a császári államban elért sikerei után nagyképűséggel és túlzott öntudattal vádolták. A kormány kijelentette, hogy mivel külföldi államtól kap nyugdíjat, már soha nem dolgozhat a dán tengerészetnél, másrészt annak idején maga kérvényezte ausztriai szolgálatát és csak ha lemond külföldi juttatásáról, akkor esetleg a parlament megszavazza a nyugdíját. Gyakorlatilag idegen állampolgárként kezelték, miután a dán állam felszólítására megmentette az osztrák flottát. Csalódottságában irodalmi tevékenységbe menekült és bár gyakran ingázott Ausztria és Dánia között, egyik országban sem érezte magát igazán otthon.7 3 Ami a dán seregben szolgáló osztrák tiszteket illeti, keveset lehet tudni róluk. 1850 őszén mindenesetre éles vita keletkezett Bille-Brahe és Hansen hadügyminiszter között a kérdés kapcsán: vajon átvesz-e a dán sereg osztrák tiszteket? Bille-Brahe, aki jó követ módjára szinte belenőtt a császári udvarba és nem ritkán saját országával szemben is képes volt az osztrák érdekeket védelmezni, az osztrák seregből kvietált tiszteket akart Dániába küldeni, ami elfogadhatatlan volt Koppenhága számára. Hansen hadügyminiszer és Reedtz külügyminiszter próbálta vele megértetni, hogy az új alkotmány alapján külföldi állampolgárságú tiszteket — még ha a háborúban kitüntetést szerzett svédekről és norvégokról is van szó — nem vesz fel a dán sereg. Csak akkor tenne kivételt egy-két esetben a dán kormány, ha a tisztek a császári kabinet ajánlását is magával hoznák, mert ennek már lenne „számunkra politikai jelentőségű demonstráció-jellege a schleswig-holsteini felkelőkkel szemben"74 Bille-Brahe 1850. október 19-i levelében tehetetlenül és érthetetlenül csodálkozik Koppenhága merev álláspontján, hiszen „az osztrák sereg ügyünk iránti kedvező hangulata könnyen kihűlhet egy olyan pillanatban, amikor egy része feltehetően hamarosan Holsteinbe lesz vezényelve a királyi autoritás helyreállítása végett."7 5 Bille-Brahe '3 Allan J0rgensen: Admiral Hans Birch Dahlerup i Danmark og 0strig mellem enevaelde og demokrati. In: Smáskrifter fra C0NK 6). Roskilde Universitetscenter 2001 74 Hansen Bille-Brahe-nek Rigsarkivet Depertamentalia Udenrigsministerium Nr XXX,. 1850. szeptember 28 73 Bille-Brahe válasza Hansen hadügyminiszternek 1850. október 19 Rigsarkivet Depertamentalia 1848-51
