Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893

mánya, amely 1848-ban legtovább működött Európában.21

A dán márciusi minisztérium november 11-én nyújtotta be lemondását és november 16-án látott munkához az új kabinet, míg a schleswig-holsteini ideiglenes kormányt is csak 1848. október 22-én váltotta fel a közös kormány, tehát mindkét európai minisztérium, ha nem is sokkal, de túlélte a Batthyány-kormányt. A rendi gyűléseken előkészített 48-as társadalmi forradalom mindkét országban nemzetiségi jellegű polgárháborúba torkollott és az erős társadalmi érdekszövetség és külső fenyegetettség révén 1848 mind Dánia mind Magyarország számára egy meghatározó össznemzeti eseménnyé vált, ahol a „társadalmi és rendi különbségeket áthidalta a nemzeti összetartás."2

2 A belpolitikai hasonlóságnál azonban jóval feltűnőbb a Dánia és Magyarország között tátongó külpolitikai szakadék, amely a szomszédban formálódó új Németország törekvései kapcsán került napvilágra. Az a tény, hogy Magyarország ahhoz a frankfurti nemzetgyűléshez küldött követeket, amelyik „Dánia megcsonkításán munkálkodott" és amelyik azt akarta, hogy „a dán népet matrózoknak használják a német birodalmi flottán", még a radikális dán közvélemény kezdeti szimpátiáját is hosszú időre a minimálisra csökkenti. Egyik 48-as dán lap sem tükröz azonban olyan mély és tartós ellenszenvet a magyarok iránt, mint amelyet Dánia bécsi követe Henrik Bille-Brahe gróf (1798-1875) táplált. 1831 és 33 között már követségi titkár volt Bécsben, de később dolgozott Londonban és Péterváron is ugyanilyen minőségben. 1842-47 között Hágában működött követként, amikor a Nyílt levél következtében lemondott Löwenstern helyére őt nevezték ki Bécsbe. Tekintettel a Német Szövetség és Dánia közötti feszült viszonyra, a bécsi megbízatás rendkívül fontos és megtisztelő volt számára. Nyíltan hangoztatott konzervatív nézetei ellenére dán patriotizmusa és az osztrák udvarnál fennálló jó kapcsolatai miatt tevékenységével elégedett volt az ejderdán kormány. Sok holsteini diplomatával ellentétben Bille-Brahe beszélt dánul, a háború alatt 3000 dán tallért küldött haza támogatás céljából, így azon kevés diplomaták közé tartozott, akit még a dán liberálisok is elfogadtak. 23

Bille-Brahe követjelentésein érződik a megbízható konzervatív arisztokrata mindenfajta népmozgalmat elutasító szemléletmódja. Az osztrák egységállam megingása 21

„Talán Európa egyetlen országa volt Magyarország, ahol 1848 márciusa és októbere között nem került sor kormányváltozásra." - Gergely András: 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa történetéből, Osiris Kiadó, Bp. 2001. 342.) „Aligha véletlen, hogy a Batthyány-kormány volt talán az egyetlen az 1848-as forradalmi Európában, amely márciustól októberig hatalmon maradt". - Gergely, i. m. 299. 22

Niels Finn Christiansen: Grundloven, historikerne og det moderne Danmark. (Systemskiftet 1848-49 - retorik og realiteter). Den Jyske Historiker Nr. 83/84 Maj 1999. Érdekes, hogy mindkét ország történetírása egyedi dánnak és egyedi magyarnak titulálja a 48-as belpolitikai fejlődést. A dán nemzeti liberálisok érdekegyesítő politikájának köszönhető, hogy „a parasztokat, ellentétben a legtöbb külföldi országgal, nem tudták antidemokratikus projektekhez mobilizálni"- írja a dán Niels Finn Christiansen. Christiansen, N. F. i. m. 30. A magyar nemzeti liberálisok érdekegyesítő politikájának köszönhető, hogy „Magyarországot parasztfelkelés nem fenyegette, sőt a magyar parasztság mozgósítható volt a vívmányok megvédése mellett"- írja a magyar Gergely András. Gergely: i. m. 52. 23

Ezt igazolja, hogy további fontos megbízatásként ő kapta meg az 1851 májusában Flensborgban összeülő ún. notabelforsamling királyi komisszáriusi tisztét, amely gyűlésen a Dán Monarchia elkövetkezendő szervezeti alkotmányos berendezkedését tárgyalták. Itt mint királyi komisszárius azonban nyíltan dezavuálta miniszterelnökét A. W Moltkét, mikoris a gyűlést megnyitó beszédében