Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
porosz hatalmi törekvések visszaszorításában és a németországi status quo fenntartásában — 1848/49 folyamán egy másik fontos probléma, a magyar kérdés kötötte le. Magyarország és az 1849-es berlini fegyverszüneti tárgyalások Nehéz olyan két európai országot találni a negyvennyolcas Európában, amelyek külpolitikai szövetségeseik révén nagyobb érdekellentétben álltak volna egymással, mint Dánia és Magyarország. Pedig belpolitikai téren mindkét országban hasonló folyamatok zajlottak le. Akárcsak Magyarországon Dániában is az 1848/49-es áttörést szisztematikusan és intézményesen a 30-as évektől fogva készítették elő, így a márciusi forradalmak „törvényes forradalom" jelleget öltöttek. Mindkét ország lakosságának túlnyomó többsége az agrártársadalomhoz tartozott jelentősebb ipari, gyári munkásréteg nélkül, így a parasztkérdésre és a paraszti réteg megnyerésére helyeződött a fő hangsúly. Az 1834-ben összehívott rendi országgyűléseken a liberális dán reformpolitikusok (F. F. Schow, H. N. Clausen, A. F. Tscherning, L. N. Hvidt, T. Algreen-Ussing, Orla Lehmann, Carl Ploug és D. G. Monrad), akárcsak a magyar liberálisok kitartóan küzdöttek a „dán érdekegyesítésért", a bérlők és gazdák közötti jogviszony tisztázásáért és javításáért, az állandó hadkötelezettségért, a paraszti rend emancipációjáért, a nagybirtokosok vadászati jogának megszűntetéséért. Akárcsak Magyarországon Dániában is sikerült a nemzeti liberális középosztálynak szövetségre lépni a parasztmozgalommal, jobban mondva érdekeltté tenni őket, hogy felsorakozzanak a nemzeti liberális célkitűzések mögött. Míg Orla Lehmann a nemzeti konszenzusért az általános választójoggal fizetett, amely a vértelen dán „forradalom" után Európa legradikálisabb monarchikus alkotmányához, az 1849. június 5-i alkotmányhoz vezetett, addig Kossuth Lajos a jobbágyfelszabadítással érte el, hogy a vértelen magyar forradalom után a paraszti osztály a magyar nemzeti liberális erők vezetését elfogadja. Az alkotmányozó nemzetgyűlésre való választójogi tervezetet Dániában a rendi országgyűlések elé terjesztették, (ehhez ragaszkodtak a dán nemzeti liberálisok), így az alkotmányozás művének kontinuitása maximálisan biztosítva volt és mind a 48-as magyar áprilisi, mind a 49-es dán júniusi alkotmány békés országgyűlési munka eredményeként jött létre. (Megvan az a különbség, hogy míg a magyar társadalmi átalakulást a rendi gyűlés iktatta törvénybe, Dániában alkotmányozó gyűlést hívtak egybe és a rendi gyűlés jogfolytonosságából fakadó alkotmányozó gyűlés tevékenységének eredményeképpen született meg az 1849. június 5-i alkotmány). Az alkotmány szentesítése mindkét országban akadálytalanul megtörtént, így egyik országban sem sérült a legitimáció elve. A márciusi forradalmak után sem Dániában sem Magyarországon nem jött létre ideiglenes kormány, hanem koalíciós minisztérium, ahol a konzervatív erők is képviseltették magukat, biztosítva a stabilitást és a konszenzust. Talán ezzel magyarázható, hogy mind Dániában, mind Magyarországon a márciusi minisztériumok szokatlanul hosszú ideig tartották magukat, beleértve a schleswig-holsteini ideiglenes kormányt is. Itt érdemes megjegyezni, hogy ennek ismeretében módosul a magyar történettudományban eddig uralkodó nézet, hogy a Batthyány-kormány volt Európa egyetlen kor-
