Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893

lamtanács is értekezletet tartott és a nemzeti liberálisokhoz közel álló C.E. Bardenfleth államminiszter, VII. Frederik gyermekkori barátja — hivatkozva a koppenhágai és rendsburgi eseményekre — nyíltan az Ejder - program szükségességét emelte ki. Március 21. reggelére VII. Frederik az ismét ülésező államtanácsban értesülve az aznapra tervezett tömegdemonstrációról önként menesztette minisztereit. így mire a tömeg odaért a Christiansborghoz, Dániában már bekövetkezett a rendszerváltás. Megdőlt az abszolutista államrendszer és az egységállami politika, a dán nemzeti liberális párt pedig hatalomra jutott és vele együtt egy új külpolitikai program is. A március 22-én megalakult első felelős dán minisztérium egyfajta koalíciós minisztérium lett. Vezetője A. W Moltke aki már 1831-től miniszteri posztot töltött be, garanciát jelentett a külföld és a konzervatívok felé. A minisztérium tagjainak a fele régi egységpárti politikusokból állt, akik hajlandóak voltak együttműködni az öt másik nemzeti liberális ejderdánnal. Mire a schleswig-holsteini küldöttség megérkezett a petíciójával, a király már az Orla Lehmann által fogalmazott válasszal utasította el a rendsburgi küldöttség kérését: „Se jogunk, se hatalmunk, se szándékunk nincs arra, hogy hercegségünket Schleswiget a Német Szövetségbe engedjük betagolni. Ellenkezőleg. Szeretnénk Schleswig Dániával való kapcsolatát egy közös szabad alkotmány által megszilárdítani, mely Schleswig önállóságát kiterjedt tartományi intézményekkel, nevezetesen saját országgyűléssel és saját közigazgatással biztosítja"8 -hangzott a válasz központi passzusa. Holstein viszont, mint önálló német szövetségi állam a dán királytól megkapja saját kormányát, kiterjedt választójogon alapuló szabad alkotmányát, a sajtószabadságot, valamint az ígéretet, hogy VII. Frederik, mint Holstein hercege örömmel támogatja az alakuló erős népi német parlament létrehozását. „Hiszen Holsteinnel nem állunk harcban, csak Schleswig-Holsteinnel" - olvasható a Faedrelandet március 9-i számában.9 Mikor a március 21-i koppenhágai miniszterváltás híre sajtó útján megérkezett Kielbe, ezúttal ők nem várva meg a Koppenhágából visszatérő küldöttség megérkezését, március 23-24-re virradó éjjel, most már valóban forradalmi útra térve megalakították a hercegségek ideiglenes kormányát. A megalakuló kormány elnöke, Beseler polgártársaihoz intézett kiáltványában arra hivatkozott, hogy a király a forradalom miatt nem szabad, kényszer hatására cselekedett és VII.Frederiket hercegi minőségétől, vagyis abszolút uralkodói jogaitól megfosztották Koppenhágában. így pedig a két hercegség kormány nélkül maradt, de az ideiglenes kormány vállalja a feladatot, hogy megmenti a hercegségek jogait. Beseleren kívül a kiéli ideiglenes kormány tagja lett még N0r herceg (hadügyminiszter), Bremer (igazságügyminiszter), Schmidt (pénzügyminiszter) és Reventlow-Preetz (külügyminiszter). Mire a küldöttség visszatért Koppenhágából, N0r herceg március 24-én már elfoglalta Rendsburg erődjét.10 8 Uo. 332. 9 Faedrelandet 1848. március 9. 10

Augustenburg herceg, N0r herceg testvére felháborodott öccse rendsburgi vállalkozásának hallatára: „Az ostoba kölyök most elrontotta ezzel az egészet". Augustenburg herceg ugyanis — az egyesítendő Schleswig-Holstein trónkövetelője — aki már március 21-én az események kirobbanása előtt elutazott Berlinbe, hogy IV Frigyes Vilmostól támogatást kérjen, elsietettnek tartotta a kormány megalakulását, hiszen arra akarta építeni politikáját, hogy az 1815-ös bécsi traktátumot VII. Frederik