Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
Szemere február 14-én bejelentette, hogy a városok rendezéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban módosításokat dolgozott ki.28 4 Február 16-án felszólalt a vitában, s azt javasolta, hogy a községi és az országos választói cenzust különböztessék meg; illetve, „hogy a városok közt e tekintetben, a fővárost véve csak ki, nem tevén különbséget, mind az egyik, mind a mási országszerte egyenlő legyen."28 5 Február 18-án nagy beszédben indokolta 16-i javaslatát, többek között arra hivatkozva, hogy az emberek többségét a helyi ügyek jobban érdeklik, mint az országos politika kérdései, s ezért tanácsos a községi választások alkalmával a lakosok nagyobb részének választójogot adni. Európai és amerikai példákra hivatkozva állította, hogy a községi választói cenzus mindenütt alacsonyabb, mint az országos; kivételt csak Budapest esetében tett volna, ahol egyenlő cenzust javasolt.28 6 Február 19-én újabb módosítási javaslatokat terjesztett elő, amelyeket a kerületi ülés el is fogadott.28 7 Február 21-én a háromféle cenzuson (ingatlan vagyon, iparűzés, intelligencia) kívül kvalifikációk szaporítása ellen szólt.28 8 Rövid, értelmező jellegű felszólalásokat tett február 23-án és 24-én is.28 9 Február 25-én a városi tisztviselők felelőssége ügyében ajánlotta a javaslat módosítását.29 0 Ezt követően napokig egyetlen felszólalásáról sem tudunk, amit nyilván a politikád fejlemények magyaráznak. Legközelebb március 10-én szólalt meg, amikor az ülés elején Szentkirályival együtt bejelentette, hogy a közteherviselési választmányt másnapra fogják összehívni, s hogy elkészült az évenkénti országgyűlésről szóló törvényjavaslat. A városi törvény vitájában Kossuthhoz hasonlóan azt javasolta, hogy a városokban kinevezendő tisztviselők fizetése egyenlő legyen a hasonló tisztséget viselő megyeiekkel. Szemere szerint igaz, hogy a megyei fizetések alacsonyak, de a megyei tisztviselők többsége jómódú nemes, „s amilyen a fizetés, olyan is a szolgálat, s ezen állapot a megyékben is rendezést kíván." Ha a városi tisztviselőket nem fizetik rendesen, a kormány a saját embereit kétségkívül segíteni fogja közülük, a becsületes polgármesternek pedig semmit sem fog adni.29 1 Amikor 1848. február 25-én Kossuth az ellenzék konferenciájában javasolta, hogy az ellenzék kérjen alkotmányt az örökös és az itáliai tartományoknak, illetve kérje a kormányzatot az Itáliában állomásozó magyar hadsereg ha zahozatalára, a másnap, 26-án folytatódó vitában Szemere is az ellenzők között volt. Az ellenzők legfőbb ellenérve az volt, hogy ha az indítványt benyújtják, Ausztria olyan pénzügyi válságba kerülhet, amelynek következményei kiszámíthatatlanok.29 2 Szemere beszédében állítólag arra is utalt, hogy egy ilyen indítvány „Don Quijote-i szájhősség lenne", hiszen abszurd dolog úgy másoknak 284 PH 1848. febr. 24. No. 1041. 152. 285 PH 1848. febr. 27. No. 1043. 162.; KLÖM XI. 543. 286 PH 1848. febr. 27. No. 1043. 163-164.; KLÖM XI. 545. 287 PH 1848. márc. 2. No. 1045. 173-174. 288 PH 1848. márc. 2. No. 1045. 175. 289 PH 1848. márc. 3. No. 1046. 182-183. 290 PH 1848. márc. 5. No. 1047. 185. 291 PH 1848. márc. 16. No. 1053. 218-219. 292 SZIN VI. 734.; KLÖM XI. 614.; Lónyay Menyhért 61.; Joseph Andrew Blackwell 123-124.; Kemény Zsigmond, 1982. (1850.) 294. Ld. még Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp, 1971. 20-21.
