Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
őszinte terjesztése a nemzetiségnek, midőn ami ennek csak hosszú küzdés után engedtetik meg, más népiségeknek törvényen kívül adatik meg." Nem utasította el ugyanakkor automatikusan a kormányzat politikáját, mondván, hogy abban „mutatkozik viszont némely oly irány, mely bár nem elég, a múltak emlékezete után, a bizodalom helyreállítására, azonban politikája egyes ágai felett az ítélethozatalt méltán függésben tarthatja."18 4 Az ellenzéki egység létrehozásának egyik eszköze éppen az országgyűlés utolsó napjaiban létrehozott Védegylet volt. E gazdasági jellegű egyesületben pártárnyalat nélkül részt vehetett mindenki, aki Magyarország kiszolgáltatott gazdasági helyzetéből a gazdasági és politikai reformok útján kereste a kibontakozást. A Védegylet jelszavai azonban arra is alkalmasak voltak, hogy a hagyományos sérelmi ellenzék képviselőit is a vállalkozás mögé gyűjtsék. Szemere nem sokkal követi beszámolója után a vármegyei reformpárt ifjú tagjaival együtt megalakította az „Országos Védegylet Borsodi Osztályát." A vállalkozás azonban meglehetősen rövid életűnek bizonyult. A Védegylet borsodi osztályának megalakulása már jelezte azt a generációs szakadást, amely a borsodi idősebb és fiatalabb reformerek között bekövetkezett. A háttérben megint egyszerű családi perpatvar állt: a Palóczy László fia, Tamás és Szemere közötti személyes ellentét.18 5 Szemere némi joggal írta ekkortájt Szalaynak, hogy a megye konzervatív kézre juttatásának fő gátja éppen ő maga, s talán ezért is támadják annyian. „Ki megyei ember soha nem valál, arról talán fogalmad sincs, mi sok erő s idő pazaroltatik el egy megyében valamely párt fenntartása mellett, s kivált, hol központi nagyobb város van, mely azonban nem nyeli el a megyét, mint Pest Pestet, hanem a megyét csak központosítja; itten aztán cseleknek is nagy tér nyílik, mert gyakori a találkozás, mintha egy kis királyság volna, s egyik párt a kormányon van, másik arra törekszik" - írta Szalaynak 1845 tavaszán. „S a nálunki törekvés, visszavonás annál veszélyesb, mivel b[áró] V[ay] M[iklós]t 14 év után elvesztjük, - s egy egészen új kéz vegyül a kártyába. Csak az tartja még erőbe a radikalizmust, hogy nem influencirozott a főkormányzó, hogy vagy hármunknak [Szemerének, Vay Lajosnak és Reviczky Károlynak] nagyobb szánk van, hogy az ifjúság kórusképpen ott van, hogy választásokkor bírjuk a többséget, és a személyes súrlódások szálainak ügyes használata. S gondolhatod, hogy mindez sok bajjal, gonddal, és különösen időveszteséggel jár. Azonban egy megye csak mégis egy megye, s az új rendszerrel szemközt a sok egyre inkább szükség van, mint valaha."18 6 Maga Szemere abban reménykedett, hogy a következő tisztújításon megszűnik hivatalnok lenni, „de az új rendszer elvitte Vayt, Vay elvitte a tisztújítást, s így még folytatnom kell." Pedig ekkor inkább írással töltötte volna az idejét, de a hivatali tevékenység erre nem adott időt. „Pedig én nem tudok megoszlani, eggyé vagyok, miben élek, annak élek" — fogalmazta 184 Közli Szemere Bertalan, 1847. 53-60.; SZDSZ 248-253.; Hermann Róbert, 1998. 163-167. Némileg eltérő szöveggel, kivonatosan közli Szemere Bertalan nézetei az ellenzék jelen állásáról. PH, 1845. okt. 2. lb3 Ruszoly József: Az iparpártoló. In: Ruszoly József, 1992. 69-82. 186 SzB - Szalay László, Vatta, 1845. márc. 21. OSZK Kt. Lt.
