Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
a Hírnököt, Orosz József lapját „körülbelül megszerezte." Ha ez így van, akkor Szalaynak is ideje talpra állni. Úgy vélte, az új szerkesztésű Pesti Hírlapnak jobban kellene a napi kérdésekre koncentrálnia, „hogy negáció ne legyetek, mint D[essewffy] Aurél után lett a Világ" (a konzervatívok lapja). Jobbnak tartotta volna, „ha a külső elrendezésben megismerszik vala jobban az új szerkesztő, új ember, új forma, s valami értekezőféle stb." A szerkesztés nem attól jó, hogy maga a szerkesztő sokat ír, hanem ha sokakkal írat. „Csak erősen, paprikásan, szeszesen újatok, a klasszikai ízlést újságlapba nem lehet áltvinni, s kivált K[ossuthl után nem egyszerre."17 3 1845 márciusában már elégedett volt Szalay ténykedésével, s itt kívánta közzététetni saját követjelentési beszédét is.17 4 Az egységes ellenzékért Szemere 1845. január 9-én követjelentési beszédében kritikai szemlét tartott az országgyűlésen történtek fölött. Kiemelte, hogy az 1839-40-es országgyűlés után fegyverszünet jött létre a kormányzat és a nemzet között; hogy az újabb országgyűlés elé a közvélemény nagy várakozással tekintett, s ezt a „hideg kézzel" írott, de „a haza valódi szükségeit" kifejező királyi előterjesztések is erősítették. Az országgyűlés is „kímélettel s tisztelettel bánt a kormánnyal, míg hitt jóakaratában", s eltűnt az előző diétákat jellemző sérelmi politika is. Az országgyűlés azonban mégis kudarccal végződött. A felelősök között Szemere első helyen a kormányzatot nevezte meg, mint amely az országgyűlés sikeréért semmit, ellene sokat tett. A felküldött javaslatokra nem válaszolt, „sőt, azon választmányoknak, melyeket a Karok és Rendek a népnevelés, kereskedés, az örökváltság, a városok s kerületek rendezése iránt kiküldöttek, egy adatkát nem szolgáltatott, egy fölvilágosítást nem adott, egy útmutatást nem nyújtott." Amikor pedig azok mégis eredményre jutottak, berekesztette az országgyűlést. A kudarc második számú felelősei a főrendek. Szemere szerint a magyar arisztokrácia „bír mindazon hibával, mellyel a fő arisztokrácia mindenütt bír, de egy erénnyel sem, mellyel az máshol ékeskedik." Miután a kormányzat nem merte nyíltan megtagadni az alsótábla által felterjesztett kívánságokat, a főrendi tábla vállalta magára, hogy meggátolja a felterjesztést. Szemere szerint ennek egyik oka az, hogy a felsőtáblán helyet foglaló honosítottak nagy része „az édes haza nevezetet, a drága nemzet s szabadság szót talán akkor mondandotta ki először, midőn eladására szavazott." Mindezen azonban nem lehet csodálkozni, hiszen a kormányt és a főrendi táblát nagyjából ugyanazok alkotják. Szemere külön bírálta a klérus tagjait, „melyet a magyar fejedelmek s törvények oly dúsan megajándékoztak, s íme az erő, mit neki a tisztelet, a hatalom, mit neki e kincsek adtak, általa éppen a nép s haza jogai ellen fordíttatik." De felelősnek vélte a kudarcért Szemere az alsótáblát is, hozzátéve, hogy „midőn én az országgyűlés eredménytelenségének okául a kormányt s a főrendeket nevezém meg, ott kevésbé vádolám a rendszert, s inkább a személyeket, 173 SzB - Szalay László, Pozsony, 1844. júl. 29. OSZK Kt. Lt. 174 SzB - Szalay László, Vatta, 1845. márc. 21.; jún. 18. OSZK Kt. Lt. A levelekre ld. még Ruszoly József, 1994. 275. és Ruszoly József: Szemere Bertalan levelei Szalay Lászlóhoz. Dimenziók. Felső-magyarországi Szemle. 1994/2. 24-30.
